Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. november 16., kedd

Gondolatok a retrográd Vénuszhoz

Tekintettel arra, hogy holnapig tart a Vénusz retrográd mozgása, közzé teszek egy gondolatsort Osho: "Szerelmesen" című könyvéből. Hátha segít átgondolni valamit, függetlenül attól, hogy éppen párkapcsolatban él valaki, vagy sem. A felismerés bármikor megtörténhet, az elemzésnek mindig van értelme. A tudás mindig felszabadít. Vagy elmélyül a kapcsolatod, vagy felismered, hogy vége. A Vénusz most ezt segít tisztázni a generált helyzeteivel.

" Az elválásnak ugyanolyan szépnek kell lennie, mint a találkozásotoknak.
Volt idő, amikor arra vágytál, hogy életek során át egymással lehessetek. Úgyhogy váljatok el konfliktusok és civakodás nélkül. Valaha két idegen voltatok, akik találkoztak, és most újra idegenné váltok, ám egy nagy kinccsel lettetek gazdagabbak: mindazzal, ami kettőtök között történt. Hálásnak kell lennetek egymásnak, amikor elváltok.
.
Arra bíztatom őket, hogy mindaddig maradjanak együtt, míg a szerelem az egyetlen összekötő erő közöttük, ám abban a pillanatban, amikor mindketten úgy érzik, hogy a szerelmük múlttá vált, és többé nincs jelen... akkor tovább tengődhetnek ugyan együtt, de ez csupán egymás megtévesztése lesz. Márpedig csúf dolog megtéveszteni egy férfit, akit szerettél, csúf dolog megtéveszteni egy nőt, akit szerettél. Jobb őszintének lenni és kimondani, "Eljött az idő, amikor külön kell válnunk, mert a szerelem tovaszállt, és mi már nem vagyunk képesek megtartani."
.
Amikor beleszerettél valakibe, nem TE döntöttél, az egész nem rajtad múlott. Egyszerre csak megtörtént, és te nem tudtad megindokolni, hogy miért. Egyszerűen csak annyit mondhatsz: "Azt vettem észre, hogy szerelmes vagyok." Emlékezz vissza, hogy jelent meg a szerelem, ugyanígy fog tovatűnni is! Egy nap reggelén egyszer csak felkelsz, és azon veszed észre magad, hogy a szerelemnek hűlt helye. A férjed ott van, te is ott vagy, de az a valami, ami hidat alkotott köztetek, a szüntelen energiaáramlás eltűnt. Ketten vagytok, de te is egyedül vagy, és a másik is egyedül van. Az "együttlétnek" vége, és a titokzatos valami, mely összetartott benneteket, elillant a kezeid közül, és te nem kényszerítheted, hogy visszatérjen.
Párok milliói próbálják kényszeríteni a szerelmet abban a reményben, hogy talán visszatér, abban a reményben, hogy az imádság majd segít, a templomba járás majd segít, valaki áldásának a kikérése vagy egy házassági tanácsadó majd segít - de semmi sem fog segíteni. Még ha valamiképpen sikerül is újra a kezedbe kaparintani a párodat, rá fogsz jönni, hogy ő immár nem ugyanaz a férfi, és ő is azt fogja észrevenni, hogy te sem vagy ugyanaz a nő. Jobban teszitek, ha ismét idegenekké váltok. Mi rossz van ebben? Hajdan, amikor idegenek voltatok egymásnak, semmi bajod nem volt. Hajdan, amikor nem ismerted ezt a férfit, vagy ezt a nőt, minden rendben ment. Most újra ez a helyzet, és ti újra idegenné váltatok egymásnak. Nincs ebben semmi új! Már a kezdettől tudatában kellett volna lenned, hogy valami titokzatos dolog jelent meg az életedben, amit nem te idéztél elő, és hogy ez a titokzatos valami természetesen bármely pillanatban ismét tovatűnhet, és te nem tarthatod vissza.
Minden a szerelmen múlik. Ha hosszú ideig megmarad, az jó. Ha csak pár pillanatig időz, az is jó, hiszen a szerelem maga jó dolog.
Amikor szerelmes vagy, merülj el teljesen a szerelemben! És amikor ez az érzés tovaszállt, mondj búcsút neki, és teljesen zárd le magadban! A szerelem egyszerűen azért hagyott el, hogy találhass magadnak egy alkalmasabb idegent.
Az élet útjai különösek. Bízz az életben! Rátalálhatsz valakire, aki fergeteges szerelemnek bizonyul, és akkor majd meglátod, hogy az előző szerelmed semmi sem volt hozzá képest.
A világ telis-tele van szépséges emberekkel: nincs bennük hiány. Minden egyes egyénben van valami egyedülálló, amit senki másban nem találsz meg. Minden egyes egyén olyan színt, költészetet, muzsikát vegyít a szerelméhez, mely a sajátja, és amit senki mástól nem kaphatsz meg.
Bízz az életben! Az élet még soha senkit nem árult el. Talán elvégeztél az iskolájából egy osztályt, és most feljebb kell lépned egy másikba, egy magasabb szintre, egy kifinomultabb szerelemhez, egy fejlettebb jelenséghez - ki tudja? Csak tartsd nyitva a szíved, és az élet sosem okoz neked csalódást!"
Itt jegyzem meg, hogy ha a gyermekedre hivatkozol, akkor teszed a legrosszabbat. Gyáván a gyerek mögé bújsz a cselekvés helyett.
A gyereknek nem tehetsz rosszabbat, mint hogy a hazugságot, a megalkuvást, a boldogtalanságot mutatod példának. Kényszerűen beléivódik a példád, és ő is hazug és boldogtalan lesz. Aztán jönnek a hasonló fizikai tünetek, mert a test könyörtelenül jelez: rák, cukorbetegség, gerincproblémák és még végtelen sok lehetőségeivel. Akkor majd a genetikára fogsz hivatkozni, és nem látod be, hogy TE okozod a magad és majd a gyereked betegségét is. Inkább tanítsd meg szépen, barátságban elválni, felvállalni önmagát. Tanítsd meg, hogyan oldja meg a konfliktusait, ahelyett, hogy megtagadná önmagát.
A kérés
S ha addig élek is:
inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves!