Tegnap átjöttem Marosvásárhelyről Csíkszentdomokosra. Sajnos most a mámor és a lelkiismeret furdalás között ingadozott a lelkem, az otthoni tennivalók miatt. Az ég is hol derűs, hol borongós volt.
Ezért a látványért érdemes 600 km-t megtenni. Minden alkalommal megállok, és mindig más arcát mutatja a patak és környéke. Teleszívom a tüdőm ezzel a levegővel, és nagy nyugalom száll meg, határtalan energia. Azonnal meg akartam osztani ezt a látványt MMS-ben, de itt nincs térerő. A címzett csak később kaphatta meg.
Drága autóm is élvezi az utazást. Kigurulhatja magát, itt nincs dugóban araszolás. Neki is kell egy kis változatosság. Eddig csak ő a társam ebben az élvezetben.
Itt még mérgek nélküli patakok folynak. Vigyázni kell a természetre. Annyi örömöt és feltöltődést adnak, ha nem teszünk kárt benne. Felelősek vagyunk érte!
Mikor erre járok, tudom, hamarosan megérkezem az én imádott vendéglátó családomhoz. Az utolsó percek a leghosszabbak. De gyönyörű felvezetés a személyes, emberi öleléshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése