Lótusz

A lótuszmag egy csoda: a leggyönyörűbb virággá változtatja át a sarat. A sárból nő ki.

A homo, vagyis ember szó eredetileg egyszerűen sarat jelent.

A lótusz virága nagy, és csak akkor nyitja ki a szirmait, amikor a Nap felkel, a madarak énekelni kezdenek, és az egész ég színekkel telik meg. Amint a Nap lenyugszik, és leszáll a sötét, a virág becsukja szirmait. A lótusz a fény szerelmese.
A lótusz szirmai, sőt még a levelei is olyan bársonyosak, hogy éjjelente harmatcseppek gyűlnek össze rajtuk. A kora hajnali Nap fényében ezek a harmatcseppek szinte gyöngyként ragyognak - és ami még sokkal gyönyörűbb, szivárványokat hoznak létre maguk körül. A legcsodálatosabb azonban az, hogy bár a harmatcseppek a szirmokon és a leveleken pihennek, szinte nem is érintik őket. Elég egy enyhe szellő, és a cseppek visszagurulnak a vízbe, nyomot sem hagyva maguk után.

A lótusz virág azért jelkép a keleti világban, mert ott azt tartják, hogy élned kell ugyan a világban, de érintetlennek kell maradnod tőle. Meg kell maradnod a világban, de a világnak nem szabad megmaradnia benned. Anélkül kell áthaladnod a világon, hogy bármilyen benyomást, hatást vagy sérülést magaddal vinnél.

A lótusz virág a spirituális élet stílus jelképévé vált. A lótusz a sárból nő ki, és mégis érintetlen marad. Az átalakulást jelképezi és a tisztaságot. A sár a Földön ismert leggyönyörűbb és legillatosabb virággá változik át.