Öröm (Osho)

Sok - sok vallás van, mert nagyon sok ember boldogtalan. A boldog embernek nincs szüksége vallásra, a boldog embernek nincs szüksége templomra, szentélyre - mert a boldog embernek az egész világegyetem a temploma, az egész létezés a szentélye. A boldog ember nem folytat vallásos tevékenységet, mert az egész élete vallásos. Minden, amit boldogsággal teszel, imádság - a munkád istentiszteletté válik: még a légzésed is csodálatos ragyogás, kecsesség.

Ha szereted a munkád, amit végzel, ha szereted a módot, ahogyan élsz, akkor meditatív vagy. Akkor semmi nem vonja el a figyelmedet. Amikor a dolgok elvonják a figyelmedet, az egyszerűen azt mutatja, hogy nem érdekel igazán az, amivel foglalkozol.

Egy valódi emberi lény veszi a bátorságot, hogy olyan dolgok után menjen, amelyek boldoggá teszik.

Nincs semmid, amit kockára tehetnél: csupán a boldogtalanságod, a nyomorúságod. Az emberek azonban még ahhoz is ragaszkodnak.

A világ nem lehet barátságos mindaddig, amíg el nem dobjuk a versengés eszméjét. A valódi oktatás nem versenyezni tanít majd, hanem együttműködni. Nem arra tanít, hogy harcolj, és elsőként érkezz. Arra tanít, hogy kreatív légy, szeretetteljes és üdvözült, ne hasonlítgasd magad másokhoz. Nem arra tanít, hogy csupán akkor lehetsz boldog, ha első vagy - ez merő ostobaság. Az nem fog boldoggá tenni, ha egyszerűen első vagy, mert az elsőség iránti igyekezetben annyi nyomorúságon mész keresztül, hogy mire előrekerülsz, hozzászoksz a nyomorúsághoz. A valódi tanítás azt mondja, hogy élvezz mindent, amit csinálsz, de az eredményért, hanem önmagáért a cselekvésért.

Használd azt, ami történetesen éppen veled van az adott pillanatban, de ne légy birtokló. Ne próbáld fenntartani rá a jogodat! Semmi sem a tiéd, minden a létezéshez tartozik.

Amikor beteg vagy, lehangolt, nyomorult, meglátogatnak a barátaid, kedveskednek, vigasztalnak. Amikor boldog vagy, ugyanezek a barátok féltékenyek lesznek rád. Amikor igazán boldog vagy, azt veszed észre, hogy az egész világ ellened fordul. Senki sem szereti a boldog embert, mert sérti mások egóját. A többiek arra gondolnak: "Szóval te boldog lettél, mi pedig még mindig a sötétben, a nyomorúságban, a pokolban vánszorgunk! Hogyan merészelsz boldog lenni, amikor mi mind ilyen nyomorultak vagyunk?!"

Nézz bele a nyomorúságodba, és rá fogsz bukkanni bizonyos alapvető dolgokra. Tiszteletet kapsz tőle. Az emberek barátságosabbak, együtt érzőbbek veled. Több barátod lesz, ha nyomorult vagy.

Tanuld meg, hogyan lehetsz boldog, és tanuld meg tisztelni a boldog embereket, fordíts nagyobb figyelmet a boldog emberekre. Ezzel hatalmas szolgálatot teszel az emberiségnek. Ne légy túl együttérző a nyomorult emberekkel. Ha valaki nyomorult, segíts neki, de ne légy együtt érző! Ne add meg neki azt a képzetet, hogy a nyomorúság kifizetődő. Tudasd vele egyértelműen, hogy segítesz neki, de "nem tiszteletből, hanem egyszerűen azért, mert nyomorult." És te nem teszel mást, mint megpróbálod kihozni őt a nyomorából, mert a nyomorúság csúnya. Értesd meg vele, hogy a nyomorúság csúnya, hogy nyomorultnak lenni nem erény, hogy nem tesz vele szolgálatot az emberiségnek.

Ha nem akarsz sötétséget, hozz fényt. Ha sötétséget akarsz, vidd el a fényt. De mindenképpen a fénnyel tégy valamit: a sötétséggel közvetlenül semmit sem tehetsz.

Mindenki úgy érzi, hogy mások felelősek a boldogtalanságáért. A férj azt gondolja, hogy a feleség tehet róla, a feleség a férjet okolja. A gyerekek azt gondolják, hogy a szülők felelőssége, a szülők a gyerekekre hárítják. Ilyen bonyolulttá vált. És miközben valaki másra hárítod a felelősséget, nem tudatosul benned, hogy a felelősség áthárításával elveszíted a szabadságodat. A felelősség és a szabadság ugyanannak az éremnek a két oldala.

Az egész hülyeség azért kezdődik, mert nem vagy hajlandó elfogadni: te vagy a felelős a nyomorúságodért.