Idővel

Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket.

Megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel, és hogyha nincs valaki melletted, nem jelenti azt, hogy egyedül vagy.

Megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret,
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel.
Megtanulod az utakat, a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet.
A holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat féluton.
Idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet.

Fogjál hát neki s saját kertedet, és díszítgetni a saját lelkedet, ahelyett, hogy mástól várod, hogy virágot hozzon.

Tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy.
És az ember csak tanul és tanul...

Idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb - utóbb visszatérsz a múltba.

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal, és nem akar megváltoztatni.
De ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni.

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak.

Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit sérteni akartál.

Megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsátani csak a nagy lelkek tudnak.

Megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínű, soha többet nem lesz úgy, mint régen.

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal is, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd az a régi.

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető.

Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb - utóbb visszakapod sokszorosan.

Megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak reméltté.
Megtanulod, hogy a MA a jó,k pont ez a perc, nem a holnap.

Megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek.

Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy ha bocsánat kéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, hogy szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött, haszontalan.

Megtanulod ezt mind, de csak idővel...
(Jorge Louis Borges)