Magdika

Varázslatos családhoz kerültem Csíkszentdomokoson. Korombéli házaspár, két felnőtt lánnyal és egy fiúval. A konyhában egy babakocsiban pici lányka feküdt. Azt gondoltam, egy unoka. De nem. Van egy unokájuk a fiúk révén, de ez a pici nem unoka. Nevelőszülők, és Magdikát és Tamást ők nevelik, míg valaki örökbe nem fogadja őket. Árvaház helyett családban lehetnek ezek a csöppségek addig is.

Magdika 1700 grammal született. Ez már nem látszik rajta, rettentő erős. Korához képest remekül tartja magát. Elnéztem őket, szerintem a saját gyermekeiket sem kényeztethették jobban. Tamás már oviba jár. Ami nagyon tetszett, hogy mindkét apróság roma származású, és ez nem érdekli a nevelőszülőket. Példát vehetnének sokan ettől a családtól!

.

.

Hazaértek a nagylányok is. Egymás kezéből vették ki a srácokat. A számítógép pihentetőjén egy harmadik gyerek, egy kislány fotója van, akit most nyáron vittek el tőlük , örökbe. Hatalmas szeretettel meséltek arról a kislányról is. Ők 9 éve nevelnek elhagyott gyerekeket.

Itt szigorúak az örökbefogadási törvények. Még Hargita megyéből sem vihetik örökbe a gyerekeket, nem más országba. Hogy ez jó, vagy sem? Van előnye és hátránya is. Ez van. .

Ebben a házban a levegőben is érezni a szeretetet. Olyan végtelen türelemmel foglalkoznak e gyerekekkel, mint azokkal, akiket idehívtak a lakásukba, hogy megkezelhessem őket.

Ők a legjobb példák arra, hogy ha valaki szeretni akar, nem kell, hogy genetikailag rokonok legyenek. Sokkal jobb, mint a mesterséges megtermékenyítős változat. Boldog vagyok, hogy közelebbről beleláthattam ennek a családnak az életébe. Jó dolog még igazi értékeket tapasztalni!

.

Más: otthon egy Magdit ismerek, de vele sajnos ritkán találkozom. Nem szoktam meg, hogy hallom a nevem, de mégsem nekem szólnak. Most élem meg, milyen lehet Katinak, Évának vagy Marinak lenni. Itt sokkal gyakoribb a Magdolna név. Hiába, van még sok olyan élmény, ami nekem új.