Bocsánat

Elnézést mindenkitől, de nehezen érem utol magam a levelekre válaszolásban és a blog írásában is. Szédült tempóban próbálok lábon állni. Hétvégén is keményen dolgoztam késő éjjelig.

Ez a hét is húzós lesz. 36 leendő természetgyógyász vizsgadolgozatát kell kijavítanom, és 12 új tanuló első tesztjét. :-D

Ezen kívül megy a szokásos egyéb tevékenység.

A kérdésekre: köszönöm, jól vagyok. Hála a Lavylnak, szépen gyógyul a seb. Sajnos nagyon fegyelmezetlen és rossz "beteg" voltam. Nem voltam képes odafigyelni a mozdulataimra, csak utólag döbbentem rá, hogy megint rosszat csináltam. Nem segítettem a sebszélek összeforrását. Pedig az első két nap Tibor szinte percenként figyelmeztetett. Nem is értem, ő hogyan tudott erre koncentrálni?

Mit akarsz teremteni?

"Minden, amit megélsz, nem több egy jelzésnél arról, amit folyton hajtogatsz - ennyi az egész.
Az emberek úgy beszélnek életük valóságáról, mintha fontos volna. Mi azonban szeretnénk, ha megértenétek, hogy ez csak ideiglenes jelzés. Ha elmész a benzinkútra - üres a benzintartályod -, tehát ha elmész a benzinkútra, rémülten nézel a tartályodra? "Hogyan történhetett? Miért, miért, miért történt ez velem?" A kormányra borulsz, és zokogni kezdesz? "Ó, látod, mi lett. Végem van. Ennyit éltem és idáig jutottam." Vagy egyszerűen csak megtankolsz?
Bármit éltek is meg, akár a testeteket, akár a párkapcsolatotokat, vagy a pénzeteket érinti - bármiről legyen is szó -, bármit éltek is meg, az csak ideiglenes, pillanatnyi jelzés, ideiglenes, pillanatnyi rezgésetekről. Ennyi az egész.
Csupán annyi a gond, hogy nincsen tudomásotok az általatok sugárzott rezgésetek ideiglenességéről, mert olyan hosszú ideje mondogatjátok ezeket a szavakat, hogy megülte a rezgésetek bendőjét. Oly régóta mesélitek ugyanazt a történetet, és egyetlen újat sem tudtok."
(Esther és Jerry Hicks: A bőség törvénye)

Operációm története

Nyáron növesztettem a hátamra egy "púpot". Az egész csak lencsényi volt, de mivel sérülékenynek bizonyult, értelmes volt leszedetni. Kiszemeltem egy holdfázisnak megfelelő időpontot, és ez tegnapra esett. Közben rendszeresen fújtuk a Lavyllal, és harmadára összement.

10:00

Valamiért nem működik a mobilos parkolás. Tibor jön. Itt várom az utcán, a napsütésben. Csőtörés van pár méterre. Lehet, hogy úszni fog a kocsi, mire végzek?

Szerencsére el tudták zárni a vizet. Bent majd sorba kell állni a jelentkezésnél, de nem érdekel, inkább itt várom Tibort. Nyugi, időben ideér.

Leadom a kabátom. Bejelentkezem, percek alatt kész. Második emelet 15. Felmegyünk.

Közlik, hogy itt nincs senki. Menjünk fel a másik szárnyban a 4. emeletre. Megyünk.

Itt a doktornő, akivel hetekkel ezelőtt megbeszéltem az időpontot, de nem ő fog operálni. Olyan vicces, ennek a kis lencsénél kisebb méretű vacaknak az eltávolítását operációnak nevezni.

Ülünk és várunk. Jön egy beteghordozó, és közli, hogy le kell vennem a ruhám egy öltözőben, cipő, zokni és fehérnemű marad, de minden fémet le kell tenni. Magamra kéne ölteni egy zöld köpenyfélét, nem ér össze rendesen, és megkötni sem lehet. Ebben a szerelésben megyünk le a folyosókon a második emeletre.

Tibort kértem, hogy maradjon itt. Elsüllyednék legszívesebben. Megalázó ebben a rongyos zöld rémségben, félig pucéran végigmenni a kórházon.

Egy raktárszobában várok. Kapok a cipőmre is egy kék zacskót, ilyent használok én is vendégségben. A fejemre választhatok a sapkákból, van rózsaszín, fehér, zöld, kék. A zöldnél maradok. Ücsörgés.

Nagy műtő, lélektelen. Az orvos és a személyzet arcát sem látni a maszk miatt. A nevét sem tudom pontosan. Erősködnek, hogy minden fémet le kell vennem. De hát nincs rajtam fém. De van, de nincs. A body melltartó merevítője is fém. – mondják. Persze, de én mindig kiveszem belőle. Nem viselek ilyesmit.

Hasra kell feküdnöm a műtőasztalon. Hosszú az asztal, a cipőm orrát le akarnám lógatni róla, de nem engedik, feljebb kell jönnöm. Na innentől az egyik bajom, hogy tartanom kell a cipőm orrát egyenesen, sokszor remeg a lábam. De nem félek, hanem egyszerűen nem tudom hová tenni a lábam kényelmesen. A kezeimet sem. Keskeny az ágy. Jó lenne lelógatni, vagy megfogni a fém vázat, de azt sem lehet. Végül a karjaimat a nyakam és a mellem közé próbálom tuszkolni. Na, hát ez sem kényelmes. Most már a vállam is remeg. Még mindig nincs izgalom, hanem kényelmetlenség. Többször lefertőtlenítik az egész hátam, jó hideg a vatta vagy géz. A doki felé fordítom a fejem. Kérdezem, hogy mi lesz a módszer? Mivel ezeket szövettanra viszik, nem lézer lesz, hanem hideg kés. Rendben. Nekem mindegy. Deréktól lefelé egy zöld lepedővel letakarnak. Ez rendben.

Kapok a hátamra egy lyukas kék „lepedőt”. Bár pamutból lenne, de valami műszálas rémség, amitől azonnal nincs levegőm, mert bőven leér az ágy alá. Mivel a doki szorosan odaáll az ágy mellé, már fulladozom. Arra kapok engedélyt, hogy még most elfordítsam a fejem a másik irányba. Ott sincs levegő, folyik a víz rólam. A lában és a kezem nehéz tartani. Most mindkettőt – életemben először, és remélem utoljára – feleslegesnek érzem. 15-20 perc az egész. Mondani könnyű, átélni sok.

A doki Lidocaint fecskendez be sok helyen, a hátamon. Legalábbis így érzem. Apró szúrás, a fene bánja. A kezem letehetném, az jobban izgat. A beteghordó fiatalember (csak sejtettem, hogy ő az, de később rá is kérdeztem) ajánlotta, hogy kapjak oxigént. Egy kis műanyag csövet dugtak be a kék rémség alá, és jött az orromhoz a hűs levegő. De a műtősnő leszúrta, hogy ne pazaroljon, nem kell olyan nyomás / sebesség (?), már nem emlékszem. Visszatekerte, de onnan semmit sem ért. Ez volt a pazarlás, mert értelmetlenül fogyott egy kevés. Nekem semmit sem ért, nem éreztem belőle semmit. Őt kéne aláfektetni. Szóval ott fuldokoltam, mialatt az orvos dolgozott a hátamon. 20 perc nem a világ, Tibor jutott eszembe, hogy a magas hegyekben is kevés az oxigén. De ott van tér, és nem a kilélegzett levegőt kell visszaszívni. Meg ott hideg van, itt meg a pokol melege a műszálas vacak alatt. Tehát mégis más lehet az egész. Legalább megy az idő.
Már öltögeti a hátam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bármi is fájna. Csak remeg a lábam és a kezem, részben a Lidocain miatt, meg mert nem tudom elhelyezni rendesen.
Kész vagyunk. Álljak fel és vegyem vissza a zöld rongyos köpenyt. Amúgy semmit nem ér a sterilitás miatt, hiszem a fehérnemű is maradt, a cipő és a zokni, a hátizsákom is a helységben van. Meg a fél kórázon végigjöttem benne, közben százan is rátüsszenthettek volna.

A beteghordó fiatalember visszakísér a 4. emeletre. Újabb megalázó vándorlás a szakadt, rongyos, megköthetetlen zöld rémségben. Az öltözőben magamra veszem a ruháimat. Semmi recept, semmi fájdalomcsillapító ajánlás. Semmi egyéb. Pénteken 11-re kell visszajönni.
Tibor azonnal le akarja venni a kötést, és befújni a Lavyllal, de sikerül még lebeszélnem róla. majd ha elmentünk innen. :-DDDD Övé a hátam, a sebem és a teljes bizalmam.

Ebédelünk a Menzában.
Még a parkolóban átköti a sebemet. Nem fáj, VAN. Vanás van. Jó érzés a gondoskodás. Még mindig furcsa, de kezd alábbhagyni a tiltakozás. Én szoktam másokat kezelni, de most én vagyok az alany. Érdekes élmény, de azért lassan jó lesz lemondani róla. Megtapasztaltam, rendben. De nem szeretek kiszolgáltatott lenni. Hülye helyen van a seb, nem tudom magamnak rendesen ellátni.

.

Azóta hatszor fújtuk be a sebet, és káprázatosan gyorsan gyógyul. :-D Nagyon rossz "beteg" vagyok, mert képtelen vagyok visszafogni magam, teszek-veszek. Nem kímélem a heget, nem lesz könnyű összeforrnia. Ilyenkor ismeri meg az ember a testét. Nem is hiszitek, hogy az a 4 cm mennyi mindenféle mozgásban vesz részt. :-D

Örökké tart

Gyere, mondd el, mi a baj bébi én, figyelek rád.
Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád.
Látom, van valami, ami a szívedet nyomja,
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja.

Gyere, ne félj tőlem én nem verlek át,
Ha belekezdtél hát folytasd tovább,
Ha akarod suttoghatsz,
Nekem az is elég hogy halljam,
És én majd, ott leszek és segítek ha baj van!

Ref.:
Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék!
Ha nem hiszed el hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz,
Pedig ott van a másik part.

Na jól van, borítsunk fátylat a múltra,
A dolgok jönnek aztán mennek hirtelen,
És néha elvisznek magukkal arra az útra,
Ahol az érzelmek laknak nem az értelem.

Gyere ne félj tőlem, én jól tudom mi bánt,
Néha mindenki elkövet néhány hibát,
De ha magadba nézel és azt látod,
Hogy a szíved tiszta,
Akkor jó az út amin jársz
És többé ne is fordulj vissza!

Ref.:
Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék,
Ha nem hiszed el hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz,
Pedig ott van a másik part!

Gyere, mondd el, mi a baj bébi,figyelek rád.
Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád.
Látom, van valami, ami a szívedet nyomja,
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja.
Az élet súlya, a világ gondja.

24.08.10 проекционное шоу в Харькове (http://vj.kharkov.ua)

Elhallgatott igazság

"A világ abban a pillanatban, amikor a többiekkel együtt létrehozzuk, "tökéletes" (ideálisan illeszkedik az egyén és az emberiség kollektív elképzeléseihez), és tisztában vagyunk azzal, hogy bármikor, amikor csak akarjuk, új definíciót vagy tökéletességet tudunk adni neki, óriási fölényre teszünk szert.

Ezt az új definíciót vagy ezt az új valóságot bármikor kialakíthatjuk, illetve létrehozhatjuk. Egyéni szinten mindez akkor lehetséges, ha megváltoztatjuk a véleményünket valamivel kapcsolatban. Kollektív szinten pedig akkor, ha a kollektív gondolkodásban elmozdulás tapasztalható. Az emberiség minden egyes tagjára ki kell terjeszteni a lehetőséget, hogy tevékeny szerepet vállaljon a dolgok alakulásában.

Mindenki maga teremti meg a saját valóságát, és együtt hozzuk létre azt a valóságot, amelyet közösen élünk meg. Ha életre keltjük a bennünk lakozó Istent, teljes mértékben urai lehetünk a sorsunknak.

Ez az Elhallgatott Igazság a maga teljes mivoltában.

Isten nem pusztán egy nagyra nőtt ember, az emberekre jellemző érzelmi zűrzavarral, összetettséggel és igényekkel (szeretetéhség, bosszúvágy, stb.). Isten nem egy nagyra nőtt ember, inkább az emberek kicsi Istenek.

Az általam Tiszta Intelligenciának nevezett energia az élet minden szintjén hasznosítható, és az élet hasznosítja is. Minden nap minden órájának minden percének minden másodpercében ezt az energiát hasznosítjuk és összpontosítjuk... rendszerint anélkül, hogy tudnák róla.

Az általam Tiszta Intelligenciának nevezett energia, amely Isten másik neve egyben, nem alakít ki véleményt semmiről. Mivel nincs szüksége semmire. Szükségletek nélkül létezik, annál az egyszerű oknál fogva, hogy MINDEN LÉTEZŐ DOLGOT MAGÁBAN FOGLAL. Mivel magában foglal minden létező dolgot, mi a csudára lenne még szüksége? Miért büntetne meg minket azért, mert nem adjuk meg neki azt, amit állítólag elvár tőlünk? A válasz egyértelmű. Fölösleges sok szót pazarolni rá, mert egyszerű logikával is rájöhetünk, hogy saját kultúránk és múltunk hiedelmeinek a fogságában vergődünk. "

(Neale Donald Walsch: Istennél is boldogabban)

Minden sorával mélyen egyetértek. Ilyen az én Istenképem is már sok éve. .-D Jó volt egy másik ember tollából ugyanezt olvasni.

Teli-és újhold 2011-ben Budapesten

Gyerekszáj

Vendégségbe készültünk a férjemmel, és kislányunk érdeklődve nézte, ahogy apja felveszi a szmokingját:
- Apa, ezt a ruhát nem kellene felvenned! - szólalt meg.
- Miért nem, kicsim? - kérdezte a férjem.
- Tudod, másnap reggel mindig fáj tőle a fejed!

***

Ágyba dugtam a három és ötéves lányaimat. Átöltöztem egy régi melegítőalsóba és kinyúlt pólóba, majd bementem a fürdőszobába hajat mosni.
Még ott is hallottam, hogy veszekednek. Egy ideig hallgattam, majd törölközőt csavartam a fejemre, berontottam a szobájukba és leordítottam őket. Útban visszafelé még hallottam, ahogy a hároméves megkérdezi nővérét:
- Te Réka, ez meg ki volt?

***

Hat hónapos terhes voltam a második gyerekemmel, amikor lányommal elmentünk egy kicsit vásárolni. Bementünk egy baba-mama boltba is, hogy szoknyát vegyünk nekem. A gyerek egy ideig nézte, ahogy a tükörben sürgölődöm, majd megjegyezte:
- Nagyon kövér vagy, anya.
Kedvesen elmagyaráztam neki, amit úgyis tudott, hogy egy kisbaba van a pocimban, attól látszik nagynak. Erre pikírten hozzátette:
- És a popsidban mi van?

***
A kislányomnak, Mélanie-nak egy régi kulcsot adtam játszani.
- És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? - kérdezte.
Azt feleltem, hogy fogalmam sincs.
Mélanie csodálkozva végigmért, és megjegyezte:
- A kulcsot szokták elveszíteni, nem az ajtót.

***

Az üzletközpont egyik boltjában hatéves egypetéjű iker unokahúgaimat lenyűgözte a számukra elérhető magasságban elhelyezett sok színes hajpánt és csat. Egyiket a másik után próbálták fel, de hamarosan csalódottan állapították meg, hogy nincs tükör, amiben megnézhetnék magukat. Végül egyikük ráadott az ikertestvérére egy ugyanolyan csillogó hajpántot, amilyet már a saját fejére is föltett. Aztán azt mondta:
- Maradj nyugton, hadd lássam, hogy áll nekem.

***

Fiatal kolléganőm húga még óvodás volt, amikor a tűzoltóság oktatást tartott az oviban. A bemutató után a tűzoltó feltette a következő kérdést:
- Gyerekek, mit csináltok, ha ég a kabátotok?
Megszólalt az egyik kisfiú:
- Nem veszem fel!

***

Valamelyik nap ebéd után az apám elment fogat mosni, és a kisfiam is vele tartott. Miután látta, hogy a nagyapja kiveszi a felső fogsorát és megmossa, majd ugyanezt teszi az alsó fogsorával, azt kérdezte:
- Nagyapa, a nyelvedet is ki tudod venni?

***

Négyéves unokaöcsém, Feri szép rajzot készített a nagymamájának, és nagyon szerette volna megmutatni neki. Mivel a fürdőszoba ajtaja nyitva volt, Feri benyitott - éppen akkor, amikor a nagyi csuromvizesen, anyaszült meztelenül kilépett a zuhany alól.
A kisfiú végigmérte, majd tárgyilagosan megállapította:
- Nagyi, szemüvegben jobban nézel ki!

***

Egyik nap az iskolában egy fényképész csoportképet készített az osztályról.
A tanító néni megpróbálja rávenni a gyerekeket, mindenki vegyen a képből.
- Képzeljétek el, milyen jó lesz, ha majd felnőttök, előveszitek a képet és azt mondjátok, itt van Judit, ő orvos. Ez meg Gábor, ő autószerelő.
Hátulról egy vékonyka hang:
- És itt a tanárnő, ő meg halott.

***

A fiam kérdezte négyévesen, mikor a lányomat hazahoztuk a szülészetről... (errefelé az a szokás, hogy egy kis vászondarabra felírják a baba nevét és a csuklójára kötözik).
- Apu, mikor vesszük le róla az árcímkét?

***

Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte:
- Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni - feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?

***

Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hű, de finom!"

We Are The World 25 For Haiti - Official Video

Ásványbörzék

Időpontja 2010. November 20-21.

Börze neve Újbudai Nemzetközi Ásványbörze

Börze helyszíne Budapesti Corvinus Egyetem

Börze címe 1118 Budapest, Villányi út 29-43.

Kiállítók száma 80

.

Időpontja 2010. November 28.

Börze neve Ásványbörze

Börze helyszíne Ferencvárosi Művelődési Központ és Intézményei

Börze címe 1096 Budapest, Haller u. 27.

Szervező honlapja www.ferencvarosimuvkp.hu

Kiállítók száma 40

.

Időpontja 2010. December 4-5.

Börze neve Kőország XVII. Nemzetközi Ásványbörze

Börze helyszíne Láng Művelődési Ház

Börze címe 1139 Budapest, Rozsnyai u. 3.

Szervező honlapja www.koorszag.hu

Kiállítók száma 61

.

Időpontja 2010. December 12.

Város Budapest

Börze neve XXIII. Ásványkiállítás és -vásár

Börze helyszíne TIT STÚDIÓ EGYESÜLET

Börze címe 1113 Budapest, Zsombolyai u. 6.

Szervező honlapja www.tit.hu

Kiállítás Magyarországi vulkánikus és magmás kőzetek

Kiállítók száma 80

Összehasonlítás

Most vasárnap visszamentem ugyanarra a hídra, ahol 12-én mintát vettünk. Már előtte elkövettem egy hibát. Tibor felszállt a vonatra, és én letekert ablakkal élveztem a kellemes meleget. Meglepően jó idő volt aznap. Élvezem a szelet, nekem ez mámorító élmény. Aztán fura érzést tapasztaltam a lágy szájpadlásomnál. Ittam vizet, de nem lett jobb. Megint ittam, de még rosszabb lett. Aztán berobbant a gondolat: beszívom a vörös iszap finom porát. Azonnal bezártam az ablakot, és a belső levegőt keringettem a kocsiban.

A hídon kiszálltam, hogy készítsek néhány fotót. Azt a különös dolgot csak itthon vettem észre, hogy mindkét napon 16:04 -kor készültek a képek.

Néztem a híd két oldalát, és éreztem, valami nem stimmel. Bal oldalon az egy hónappal ezelőtti képeket látjátok, jobb oldalon a mostaniakat. A régebbin sokkal vörösebb a víz, de a mostanin már zöldebb a part. Nyeri vissza a természet a maga területét.

Igen ám, de mi van a híd másik oldalán? Pár méter az egész, de itt épp ellenkező a hatás. Sokkal ritkább a talaj növényzete.

Ezeken a képeken is látszik, hogy rosszabb a helyzet, mint híd másik felén.

Rájöttem, hol rontottam el. Minden nap a híd másik oldalán állok képzeletben, látom, hogy a fehér fény hatására kitisztul a vörös iszap. Aztán jön a kozmikus kék folyadék, és szebb lesz a folyó színe, ismét kizöldül a talaj. Ez jó, de kevés. az egész országrészt kell vizualizálni. Azért vicces így nézni a különbséget.

Most kedd éjszaka is érzem még egy kicsit ezt a furcsa érzést idebent. Teljesen más, mint mikor fáj a torkunk. Dolgozom rajta.

Egy vegyészmérnök gondolatai

Mint tudjátok, október 12-én mintát vettünk innen, a Marcal folyó partján, Jánosházánál. A szervetlen anyagokra kész az elemzés, és sajnos minden várakozást felülmúlt az eredmény. Sokkal rosszabb, mint azt gondoltuk. A szerves anyagokra most folyik a vizsgálat. Kértem pár sort, íme:

Nos, mára kimondhatóvá vált: nem tehetünk semmit.

Az anyag kint van, összehasonlíthatatlanul rosszabb paraméterekkel, mint valaha is gondoltuk.

Kis ez, kis az, ügyesen mixelve, trükkösen maszkírozva.

Azt gondolhatjuk, a „majd csak lesz valahogy” apatikus alapállásának nagy tömegre szervezett, élőképszerű felvétele itt is, most is megnyugtató, mindent meg- nem-történtté simító eszközünk lesz, ó, a jól ismert feloldozás...

Ha a finom, ilyen-olyan, főleg északnyugati szellők libbentenek felénk/fölénk takarót, lesz majd öröm, móka, kacagás. Kérdezzük csak meg a szimpatikus kirándulót Balatongyörökön, kapar-e a torka, a békés bebírót Ajkán, hogy a szteroid szippantani - való segít-e aludni jobban két szép vörösre festett nap között! Adjunk el mézet/bort/jó szállást bárkinek: ha ezt is kibírja, Ön megfelelt!

Hogy mi lesz? Semmi. Elviseljük. Szívjuk. Bőrünkön hordjuk. Hajunkat hullatjuk. Átörökítjük.

„Genetikailag” módosulunk. Ön, nyájas olvasó, módosult ma? Élvezte? Tudta/nem tudta / nem akarta tudni? Adott pormaszkot a kutyusnak? Húzott a csecsemőre meg a dédire, északára a birkákra is?

Ügyes, jó fiú, jóóóó, jó fiú...

Csinos lista jön, most tessék figyelni, csiribú, csiribá, minden van, amit kértél, és még, és még, csak örülj, csak élvezd, csak vigyorogj szépen, csak csurranjon a nyál, csinosan, bambán :

As, Cd, Cr, Ni, Pb, Zn, Hg, pH,

Arzén, kadmium, króm, nikkel, ólom, cink, higany, péhá (lám, a kakukktojás),

Pr, Pt, Rb, S, Sb, Se, Si, Sm, Sn, Sr, Ta, Tb, Te, Th, Ti, Tl, Tm, U, V, W, Y, Yb, Zr,

Praezodínium, platina, rubídium, kén, antimon, szelén, szilícium, szamárium, ón, stroncium, tantál, terbium, tellur, thorium, titán, tallium, túlium, urán, vanádium, wolfram, ittrium, itterbium, cirkónium, mint valami kelta legenda, titokzatos, távoli, halálos...

Esetleg mint afféle keverék ételizesítő?

Ag, Al, As, B, Ba, Be, Bi, Br, Ce, Cd, Co, Cr

Ezüst, alumínium, arzén, bór, bárium, berillium, bizmut, bróm, cérium, kadmium, kobalt, króm,

mindenből egy csipet, kész is a finom lé, leves, leveske, csak hinteni ügyesen mindenbe, ami folyik, aztán kortyolni, kortyintani, szürcsölni élvezettel..

Cu, Cs, Dy, Er, Eu, Fe, Ga, Gd, Ge, Hf, Hg, Ho, I, Ir, K, La, Li, Mg, Mn, Mo, Na, Nb, Nd, Ni, P

Réz, cézium, dyszprózium, nem is hallottuk még, milyen idegenek, kik ezek, milyen vallásúak, van-e színük, pártjuk, nénjük, életterük, élőhelyük, zavaros énképük, hát kik ezek, kik ezek?

Hatnak, persze hogy hatnak, szinergia, illedelmes, csendes gyilok, ha már szemtől szemben nem, hát legalább ismerkedjünk össze, soh'se lehet tudni, ugyibár... Jobb a finom alázat, nagy anyag mind, határérték-feletti, ha ez számít, olyasmi, mint a képviselő, mindenből ki kell (kellene) venni:

Pb/ólom:

A felszívódó és vérben keringő ólom 90%-a vörösvérsejtekhez kötődik, azaz a sejtes elemekhez. Átmenetileg lerakódik a parenchimás szervekben (pl. máj, vese), de hamarosan fő raktározódási helyére, a csontokba kerül. Az ólom eliminációja (kiürülése, kiválasztódása) a szervezetből igen lassú folyamat, a széklettel és a vizelettel ürül ki csekély mennyiségekben. A felhalmozódás során (idült, elhúzódó módon) kialakult ólommérgezés rontja a férfiak nemzőképességét (lassítja a spermiumok mozgását, izom és csont-fájdalmakat, emésztőrendszeri zavarokat, májpanaszokat, vérszegénységet, idegrendszeri panaszokat, illetve fáradékonyságot és ingerlékenységet okoz. Súlyosabb esetben már göcsös fájdalmakat vált ki az izmokban (ólomparalízis) és az ízületekben (ólomköszvény - elősegíti a húgysav lerakódását az ólom), gyomorban és bélrendszerben (ólomkólika), az arc hamuszürke elszíneződését ( ólomkolorit) és súlyos vese és idegrendszeri tüneteket okoz, általános legyengülést és étvágytalanságot hoz létre az ólom telítettség. Gyermekek esetében tanulási nehézségek és az ún. Teleki tünet, a lógó csukló alakulhat ki. Az ólommérgezettség kimutatható a vérből (25-50 µg/dl már tüneteket okozhat), hajból és a körömből.

As/Arzén:

A vízoldékony arzénsók a gyomor-bélhuzam nyálkahártyájáról és egyéb nyálkahártyákról (tüdő) is könnyen felszívódnak, a vér arzéntartalma a felszívódás után gyorsan csökken, a szerveké emelkedik. Végső raktározási helyek a bőrfüggelékek és a csontok, ahonnan még évek múlva is kimutatható az arzén. Az arzén kiürülése a szervezetből főleg a vizelet ürítésével történik meg, igen lassú folyamatként. Legnagyobb kárt a kapillárisokban (kis vérerekben) okozzák, főleg a vese vérereiben.

Hirtelen nagy mennyiségű arzén felszívódásakor az ún. hűdés fél-egy óra alatt halált okozhat, de pl. por-inhaláció esetén csak 4-12 óra múlva alakulhatnak ki a súlyos mérgezéses tünetek. A heveny arzénmérgezés tünetei: karcoló érzés a torokban, égető gyomorfájdalom, csillapíthatatlan hányás, fokozódó rizslészerű hasmenés, lábikragörcs, és a kínzó szomjúság, majd súlyos agyi anoxia (teljes oxigénhiány), sokkos állapot és kóma alakul ki. Idült (elhúzódó, mikor kis adagokban érintkezik a beteg folyamatosan az arzénnel, és közben még bizonyos szintű tolerancia is kialakulhat az arzénnal szemben) betegségben, enyhébben jelentkeznek a tünetek, étvágytalanság, székrekedés és hasmenés váltakozó jellegű előfordulása, a nyálkahártyák gyulladása, a talpakon, tenyéren fokozott szarusodás, a bőr fénynek kitett helyein pigmentáció kialakulása, gyors őszülés és hajhullás, sokideggyulladás érzéskieséssel és fájdalommal, vérszegénység, szellemi kábultság és általános leromlás jellemzi a tüneteket.

Cd/kadmium:

A kadmium szintén az egyik legmérgezőbb elemek közé tartozik, és veszélyességét fokozza, hogy a vese vissza is tartja a szervezetben.

A kadmium felszívódása a gyomor-béltraktusból igen gyors, lerakódása után a vesében és a májban még évek múlva is kimutatható. A kadmium felhalmozódása a szervezetben gyengíti az immunrendszert, akadályozza a vas anyagcsere folyamatot, tüdőgyulladásra, tüdőtágulatra és a hörgők gyulladására, ízületi gyulladások kialakulására hajlamosít, illetve elősegíti ezeknek a betegségeknek a kialakulását. Csontrendszer, idegrendszer és nyálkahártya károsító hatása van. Felhalmozódása folyamán általános tünetei pl. a fáradtság, ingerlékenység, szomjúságérzet fokozódása.

Hg/higany

A nehézfémek, mint a higany is, mivel elsősorban a bélrendszerben, emésztőrendszerben (és vesében, csontokban, agyban, bőrben raktározódnak el, és nagy mértékben felelősek pl. az immunrendszer gyengüléséért, a stressz-tűrőképesség csökkenéséért, így a higany mint a fogtömések fő alkotója(50%), önmagában indikálhatja és fenntarthatja ezen állapotokat. A higany a vizelettel, nyállal és a széklettel ürül ki a szervezetből.

Enyhébb tünetek jelentkeznek idült, elhúzódó mérgezés esetén: fogínygyulladás, foghullás, bélhurut, ingerlékenység, emlékezési és koncentrálási nehézség, ideggyulladások, remegés, koraszülés, magzati deformitások, általános leromlás.

U/urán

Az uránium képes kötődni az emberi DNS-hez. A felfedezés messzemenő következményeket feltételez az úgynevezett szegényített uránból készült fegyverzetet használó katonák, az egykori harci övezetek jelenlegi lakói és az uránbányák, valamint feldolgozó létesítményeik közelében élők, továbbá az uránnal bármilyen érintkezésben lévőkre nézve.

Az uránnak mélyreható hatásai vannak az emberi DNS-re. Amikor a sejtek uránnak vannak kitéve, az urán hozzákapcsolódik a DNS-hez, a sejtek pedig mutálódni kezdenek protein többszörözési hibák egész sorát váltva ki, melyek közül több rákos megbetegedést gerjeszthet.

A kutatások megerősítik azt a gyanút, mely szerint az uránium mint nehézfém károsítja a DNS-t, radioaktív tulajdonságaitól függetlenül. Az már korábban is ismert volt, hogy több nehézfém képes a DNS-hez kapcsolódni, az uránium esetében azonban csak most először sikerült ezt kimutatni.

Az utóbbi időben azonban egyre több kérdés merült fel a szegényített uránnal kapcsolatban, melynek aktivitása jóval kisebb a természetes uránénál. Stearns kutatása fényt deríthet az Öböl-háború szindróma és a szegényített urán közötti lehetséges kapcsolatra, vagy a Közel-Keleten és a Balkánon kialakult nagy fokú rákos és születési rendellenességekre. Ugyanakkor felmerülnek a 80-as években robbanásszerűen megnövekedett uránbányászat környezeti hatásai is.

Ízelítőnek ennyi, folyt. köv. 5 részben: a többi károsító elem, a veszélyek és következmények, elhárítási esélyek.

(J.T.)

Gondolatok a retrográd Vénuszhoz

Tekintettel arra, hogy holnapig tart a Vénusz retrográd mozgása, közzé teszek egy gondolatsort Osho: "Szerelmesen" című könyvéből. Hátha segít átgondolni valamit, függetlenül attól, hogy éppen párkapcsolatban él valaki, vagy sem. A felismerés bármikor megtörténhet, az elemzésnek mindig van értelme. A tudás mindig felszabadít. Vagy elmélyül a kapcsolatod, vagy felismered, hogy vége. A Vénusz most ezt segít tisztázni a generált helyzeteivel.

" Az elválásnak ugyanolyan szépnek kell lennie, mint a találkozásotoknak.

Volt idő, amikor arra vágytál, hogy életek során át egymással lehessetek. Úgyhogy váljatok el konfliktusok és civakodás nélkül. Valaha két idegen voltatok, akik találkoztak, és most újra idegenné váltok, ám egy nagy kinccsel lettetek gazdagabbak: mindazzal, ami kettőtök között történt. Hálásnak kell lennetek egymásnak, amikor elváltok.

.

Arra bíztatom őket, hogy mindaddig maradjanak együtt, míg a szerelem az egyetlen összekötő erő közöttük, ám abban a pillanatban, amikor mindketten úgy érzik, hogy a szerelmük múlttá vált, és többé nincs jelen... akkor tovább tengődhetnek ugyan együtt, de ez csupán egymás megtévesztése lesz. Márpedig csúf dolog megtéveszteni egy férfit, akit szerettél, csúf dolog megtéveszteni egy nőt, akit szerettél. Jobb őszintének lenni és kimondani, "Eljött az idő, amikor külön kell válnunk, mert a szerelem tovaszállt, és mi már nem vagyunk képesek megtartani."

.

Amikor beleszerettél valakibe, nem TE döntöttél, az egész nem rajtad múlott. Egyszerre csak megtörtént, és te nem tudtad megindokolni, hogy miért. Egyszerűen csak annyit mondhatsz: "Azt vettem észre, hogy szerelmes vagyok." Emlékezz vissza, hogy jelent meg a szerelem, ugyanígy fog tovatűnni is! Egy nap reggelén egyszer csak felkelsz, és azon veszed észre magad, hogy a szerelemnek hűlt helye. A férjed ott van, te is ott vagy, de az a valami, ami hidat alkotott köztetek, a szüntelen energiaáramlás eltűnt. Ketten vagytok, de te is egyedül vagy, és a másik is egyedül van. Az "együttlétnek" vége, és a titokzatos valami, mely összetartott benneteket, elillant a kezeid közül, és te nem kényszerítheted, hogy visszatérjen.

Párok milliói próbálják kényszeríteni a szerelmet abban a reményben, hogy talán visszatér, abban a reményben, hogy az imádság majd segít, a templomba járás majd segít, valaki áldásának a kikérése vagy egy házassági tanácsadó majd segít - de semmi sem fog segíteni. Még ha valamiképpen sikerül is újra a kezedbe kaparintani a párodat, rá fogsz jönni, hogy ő immár nem ugyanaz a férfi, és ő is azt fogja észrevenni, hogy te sem vagy ugyanaz a nő. Jobban teszitek, ha ismét idegenekké váltok. Mi rossz van ebben? Hajdan, amikor idegenek voltatok egymásnak, semmi bajod nem volt. Hajdan, amikor nem ismerted ezt a férfit, vagy ezt a nőt, minden rendben ment. Most újra ez a helyzet, és ti újra idegenné váltatok egymásnak. Nincs ebben semmi új! Már a kezdettől tudatában kellett volna lenned, hogy valami titokzatos dolog jelent meg az életedben, amit nem te idéztél elő, és hogy ez a titokzatos valami természetesen bármely pillanatban ismét tovatűnhet, és te nem tarthatod vissza.

Minden a szerelmen múlik. Ha hosszú ideig megmarad, az jó. Ha csak pár pillanatig időz, az is jó, hiszen a szerelem maga jó dolog.
Amikor szerelmes vagy, merülj el teljesen a szerelemben! És amikor ez az érzés tovaszállt, mondj búcsút neki, és teljesen zárd le magadban! A szerelem egyszerűen azért hagyott el, hogy találhass magadnak egy alkalmasabb idegent.

Az élet útjai különösek. Bízz az életben! Rátalálhatsz valakire, aki fergeteges szerelemnek bizonyul, és akkor majd meglátod, hogy az előző szerelmed semmi sem volt hozzá képest.

A világ telis-tele van szépséges emberekkel: nincs bennük hiány. Minden egyes egyénben van valami egyedülálló, amit senki másban nem találsz meg. Minden egyes egyén olyan színt, költészetet, muzsikát vegyít a szerelméhez, mely a sajátja, és amit senki mástól nem kaphatsz meg.

Bízz az életben! Az élet még soha senkit nem árult el. Talán elvégeztél az iskolájából egy osztályt, és most feljebb kell lépned egy másikba, egy magasabb szintre, egy kifinomultabb szerelemhez, egy fejlettebb jelenséghez - ki tudja? Csak tartsd nyitva a szíved, és az élet sosem okoz neked csalódást!"

Itt jegyzem meg, hogy ha a gyermekedre hivatkozol, akkor teszed a legrosszabbat. Gyáván a gyerek mögé bújsz a cselekvés helyett.

A gyereknek nem tehetsz rosszabbat, mint hogy a hazugságot, a megalkuvást, a boldogtalanságot mutatod példának. Kényszerűen beléivódik a példád, és ő is hazug és boldogtalan lesz. Aztán jönnek a hasonló fizikai tünetek, mert a test könyörtelenül jelez: rák, cukorbetegség, gerincproblémák és még végtelen sok lehetőségeivel. Akkor majd a genetikára fogsz hivatkozni, és nem látod be, hogy TE okozod a magad és majd a gyereked betegségét is. Inkább tanítsd meg szépen, barátságban elválni, felvállalni önmagát. Tanítsd meg, hogyan oldja meg a konfliktusait, ahelyett, hogy megtagadná önmagát.

A kérés

S ha addig élek is:

inkább engem hagyj el,

mint magad, Kedves!

Kenesei visszatérés

Vasárnap kora reggel lementünk Kenesére, a vörös iszapról előadást tartani. Korábban leértünk, és kihasználtuk a csodás időt. Ragyogó napsütésben, szinte tavasz fogadott a vízparton. A Reiki 3-as beavatás még Taron a 10 milliószoros napon megtörtént. Különleges hely, különleges időpont. De eddig nem volt idő arra, hogy az elméletről beszéljünk. Közbejött az erdélyi utam. Gondoltam itt a remek alkalom. A hely ismét különleges. A Balaton partja, rengeteg sirállyal, vízcsobogással.

Előtte még életeket mentettem. Hatalmas mennyiségű kagylót sodort ki a víz a partra, a szárazra. Egy nagy kagylón ennyi pici tanyázott. És ebből ölnyi mennyiség. Visszadobáltam őket a vízbe. Kérdés, hogy jövőre mi lesz velük?


A "Fény emberré válás". :-DDD

Felejthetetlen pillanatok, látvány... Ki gondolta volna gyermekkoromban, hogy egyszer majd ez fog történni több évtized múlva? Időutazások...

Mindenkinek ilyen szép, békés, boldog és értelmes elfoglaltságú reggelt kívánok minden napra!

Filmes nosztalgia

Munka miatt fel kellett keresnem Mikit egy filmforgatás helyszínén. Még csak díszletátadás volt. Felkavaró érzés számomra újra díszletet látni, kábeleket, stb.

Én ebben a környezetben tanultam meg járni is. Időutazás volt ez a reggel is. Olyan régen volt ez, mintha nem is ez az inkarnáció lett volna!
A díszlet, ami úgy néz ki, mintha.... pedig nem. A mostani munkám is arról szól, hogy a díszlet mögé kell nézni, a tünetek mögött meg kell látni a kiváltó okot.
Itt is a dolgokat a rendező írányítja, és a komoly munka nem csak a lámpák előtt, hanem mögötte is folyik.

Hazafelé

Érdekes élmény volt, hogy alattam a felhő, és felettem a kék égbolt. Repülésnél normális dolog, de itt most "csak" kocsiban ültem.

Az ősz színpompája: káprázatos a vöröses barna és a zöld váltakozása.

Nem lehet betelni a látvánnyal.

Sütött a nap, szólt a zene, énekeltem egész úton. Jól felöltöztem, hogy letekert ablakok mellett utazhassak. Részben ébren is tart, részben jobban lehet fotózni. Egyébként meg mámorító érzés, mikor a szél kifúj az aurámból minden zegernyét.

Kék ég, habos felhők.
Reggel 9-től 23 óráig egyfolytában vezettem. Most már ismét itthon vagyok.

Metaoptika

Ha közelebb van,

ÉLESEBBEN látni,

hogy

elérhetetlen.

Reggeli javaslat

Nagyon figyelj, mert a világot

teszed is azzá, aminek látod.

Miért fázunk a láz kezdetén és miért izzadunk a végén?

Egyszerű válasz:

Ha lázasak vagyunk magasabbra állítja be szervezetünk a hőmérsékletünket. Az elején amíg nem éri el ezt a hőmérsékletet a testünk, addig fázunk. Amikor meg visszaállítja a normális szintre a hőmérsékletünket, akkor meg verejtékezünk, hogy leadjuk a fölösleges hőt.

Részletes válasz:

A testünk hőmérséklete nagyjából állandó (kb. 37 °C). Ezt a hőszabályozási [termoregulációs] rendszer tartja mindig egy alapértelmezett értéken [set-point] az agyban . Hőmérséklet érzékeny idegsejtek [neuronok] állandóan érzékelik a hőmérsékletet és összehasonlítják az alapértelmezett értékkel. Ha nő a hőmérséklet, akkor bekapcsolódnak a hűtési folyamatok (pl.: izzadás), ha pedig csökken a hőmérséklet, akkor a fűtőfolyamatok indulnak be (pl.: izommozgás -> remegés).

Az immunrendszerünk komolyabb fertőzés hatására lázkeltő anyagokat termel, mert érzékeli, hogy valamilyen kórokozó (pl.: baktériumok, vírusok) megtámadtak minket. Ezért magasabb hőmérsékletre állítja be a szervezetünket, hogy elpusztítsa a kórokozókat. Ennek hatására az alapértelmezett hőmérséklet magasabbra állítódik be. Így tehát, az addigi hőmérsékletet hidegnek érezzük. Ez a láz kezdeti szakasza, ilyenkor fázunk, mert a megnövelt alapértelmezett hőmérséklethez képest alacsonyabb a hőmérsékletünk. A bőrben lévő erek összehúzódnak [vasoconstrictio], hogy elkerüljék a hőveszteséget, így hideg érzetű lesz a bőrünk és nem verejtékezünk. Az alacsony vérellátás miatt sápadttá is válik a bőrünk. Beindulnak a hőtermelő folyamatok. Az izommunka sok hőt termel, ezért elkezdünk remegni (hidegrázás). Megváltozik a magatartásunk is. Melegebb helyet keresünk és még több ruhát veszünk magunkra. Ebben a szakaszban a hőtermelés dominál, ami sokkal nagyobb mint a hőleadás. A láz állandó szakaszában a szervezetünk továbbra is fenntartja a magasabb alapértelmezett hőmérsékletet. Ilyenkor a hőtermelés és a hőleadás egyenlővé válik. Meleg a bőrünk, de még mindig nincsen verejtékezés. A láz oldódási szakaszában visszaáll a hőérzékeny idegsejtek érzékenysége, így visszaáll az eredeti alapértelmezett hőmérséklet is. Mivel ilyenkor az alapértelmezett hőmérséklethez képest sokkal melegebb a testünk, ezért a szervezetünk egyből bekapcsolja a hűtőfolyamatokat. A bőr erei kitágulnak [vasodilatio] és elindul a verejtékezés, majd visszaáll a normális hőmérséklet.

Megjegyzések:

A testhőmérsékletünknek is napi ciklusa van. Hajnalban ébredés előtt a legalacsonyabb (kb. 35,8 °C) és kora délután a legmagasabb (kb. 37,5 °C).

Mivel a láz a szervezet egyik védő mechanizmusa, ezért nem szükséges a hőemelkedést és az alacsony lázat csillapítani. Láz esetén megváltozik az agyalapi mirigy első lebenyének [adenohypophysis] és mellékvesekérgének a hormonelválasztása, így alvás irányába tolódik el a napi ciklusunk és aluszékonyabbakká válunk. A kórokozók hatására külső lázkeltő [exogén pyrogen] anyagok keletkeznek és a kórokozókat bekebelező majd lebontó makrofágok belső lázkeltő [endogén pyrogen - ilyen pl.: IL-1, IL-6, TNF-alfa] anyagokat juttatnak a vérkeringésbe.

Felhasznált irodalom: Fonyó Attila, Ligeti Erzsébet: Az orvosi élettan tankönyve (2008)

A "patakom"

Tegnap átjöttem Marosvásárhelyről Csíkszentdomokosra. Sajnos most a mámor és a lelkiismeret furdalás között ingadozott a lelkem, az otthoni tennivalók miatt. Az ég is hol derűs, hol borongós volt.

Ezért a látványért érdemes 600 km-t megtenni. Minden alkalommal megállok, és mindig más arcát mutatja a patak és környéke. Teleszívom a tüdőm ezzel a levegővel, és nagy nyugalom száll meg, határtalan energia. Azonnal meg akartam osztani ezt a látványt MMS-ben, de itt nincs térerő. A címzett csak később kaphatta meg.

Drága autóm is élvezi az utazást. Kigurulhatja magát, itt nincs dugóban araszolás. Neki is kell egy kis változatosság. Eddig csak ő a társam ebben az élvezetben.

Itt még mérgek nélküli patakok folynak. Vigyázni kell a természetre. Annyi örömöt és feltöltődést adnak, ha nem teszünk kárt benne. Felelősek vagyunk érte!

Mikor erre járok, tudom, hamarosan megérkezem az én imádott vendéglátó családomhoz. Az utolsó percek a leghosszabbak. De gyönyörű felvezetés a személyes, emberi öleléshez.

Szárnyalások

"Kell, hogy szállj, a magasban messze járj! Kell, hogy szállj, mert fentről nézve mindent másnak látsz." Nagyon igaz.

Ifjú koromban ilyen Góbéval repültem. Máig kísér az érzés, nagyon hiányzik is. Aki nem próbálta, milyen motor nélkül, egyedül repülni a csendben, magasan, szabadon, az nem is tudja elképzelni. Eggyé kell válni a természettel, nem tenni erőszakot a motorral, hanem alkalmazkodni a légáramlatokhoz, és így jutni magasra. Akkor fogalmam sem volt róla, hogy ez zen felfogás, és mekkora bölcsesség rejlik benne, csak átéltem, élveztem. Sokkal később tudatosodott bennem, mi is történt akkor.

Manapság sajnos nem jutok ehhez az élményhez, a szárnyalás most "csak" a lelkemben van, de ott jó ideje tartósan. Tegnap és ma számmisztikát tartok pár embernek. Sajnos kevesen vannak, de a lelkesedésből ez nem von le semmit. Most nem a megszokott teremben tartom a oktatást, hanem egy magánháznál. A kertből ezen a tájon pihentethetem a tekintetem.

Ők az én drága vendéglátóim. A szárny nélküli angyalok csoportjába tartoznak. Az ember el sem hinné, hogy milyen eldugott helyen, kicsi házban mekkora szellemű műhely lehet.

Sok jó ember kis helyen is elfér. Így igaz. A szeretet, a sok humor, a kedvesség kárpótol a tágas tér és a tábla hiányáért. Egyébként azt is remekül megoldottuk.
Szárnyalás van, mert pár embernek sikerül életre szóló felismeréseket és tudást átadni. Boldogan látom, hogy mennyire élvezik az egészet. Például két doktornő Székelyudvarhelyről jött ide tanulni. Öröm olyan orvosokat látni, akiknek nem csak technikai ismeretük van, hanem spirituális lelkek is, és az egész embert akarják gyógyítani. Repkedek, mert hozzájárulhatok ahhoz, hogy ezt minél tökéletesebben tegyék.
Vágynak arra, hogy folytassuk a tanulást a jövő hónapban is. A tarot kártya merült fel következő témának. Én lennék a legboldogabb, ha lesz elég jelentkező, és ki tudok jönni lefújni a port a régi tudásukról.
Ma folytatjuk a tanulást.
Miközben írom a blogot, megérkeztek a madaraim. Itt egy órával korábban van, tehát hazai idő szerint 4-kor keltem. Még sötét az ég minden reggel, mikor elképesztő mennyiségű madár repül erre. Most már kivilágosodott, de itt szállnak még mindig. Így volt ez tavaly is. Nézem a szárnyalásnak ezt a nagy csoportos formáját. Szeretném, ha én sem csak egyedül repülnék, hanem Ti is mind velem tartanátok a boldogságban. Olyan dolgokat tegyetek, ami ekkora örömöt okoz, és repítsétek magatokkal a környezeteteket is. "Kell, hogy szállj, a magasban messze járj! Kell, hogy szállj, mert fentről nézve mindent másnak látsz!"

Kiutazásom

Szerencsém volt, és szeret a természet, mert ragyogó napsütésben utaztam ki. A csodás látványt nem tudom visszaadni, mert a legszebb részeket képtelenség lefotózni, hajtűkanyarban elég a kocsit úton tartani, közben nem lehet exponálni is. Itt kell ülni mellettem és élvezni a káprázatot.

Jó érzés volt újra elhaladni a már ismerős házak előtt. Visszatérés érzés. Kicsit mintha haza jönnék.

A nap jókedvűen szórta fényét szerte a fákra, fűkre, házakra és persze rám is.

Ezt mindenkinek élőben kell látnia!

Bár az emberek lelkében nincs ekkora nyugalom, de a természet bölcsen teszi a maga dolgát. Példát kéne venni róla.

Elgondolkodtató, hogy ha megnézitek, semmi nincs a közelben, mégis van egy szemetes. Átmentem olyan településen, ahol minden harmadik ház előtt áll egy utcai szemétgyűjtő.