Szárnyaló lélekkel jelentkezem be. Imádok Erdélybe jönni! A tegnapi nap is hasznosan telt el. Otthon kevés a beteg, mármint aki eljönne a Nelson kezelésre. Itt van érdeklődés. Visszatérnek régiek, és jönnek újak is. Telik be a lista Székelyudvarhelyre is. Ott egy kedves doktornő szervezi a munkám. Ő is egy csoda. Bár vírusokkal foglalkozik, mégis tudja, hogy nem a vírusok és baktériumok okozzák a betegséget, hanem a páciens az érzelmi vagy lelki problémái miatt lesz beteg. Az első alkalommal egymásra találtunk! Én szép sorban bevonzom ezeket az orvosokat. Szívemnek felemelő érzés, hogy egyre többen vannak.
A köztes időben pedig meglátogatnak ismerősök. De milyenek! Angyalok, akiknek nem látszik a szárnyuk. Volt, aki eljött megbeszélni a reikivel kapcsolatos kérdéseit. Már régóta idejár, és nagyon szeretem. Aztán este is eljött egy másik angyal, és hozott magával még valakit. A beszélgetésünk éjfél után ért véget, és visszajönnek ma is. Alpár olyan személy, akivel gyógyulás az is, ha beszél az ember, vagy csak egy légtérben van vele. Az itteni betegeimnek örömmel és teljes felelősséggel ajánlom Őt. Én csak havonta jövök ide, fontos, hasznos, de a közbenső időben érdemes lenne Vele együttműködniük.
Boldogan adunk egymásnak mindig anyagokat. Most is remek kis filmeket kaptam tőle, és persze én is adtam könyvet és egy hanganyagot neki. Alig tudtunk elválni egymástól. Mi lenne velünk, ha egy városban élnénk? :-) Ő nem eljátssza a gyógyító szerepét, hanem maga a gyógyítás. Nem apa - szerepet játszik a kislányával, hanem maga az APASÁG. (Na, egy ilyen Apa otthon is van, az igaz. :-) Ők olyanok, mint amilyen az én Apukám volt. Őket nézve boldogan dobban meg a szívem, és jönnek elő emlékképek a saját apámmal kapcsolatban.)
Most délelőtt megint lesz két látogatóm, akik "csak" beszélgetni jönnek. Hasonló lelkek.
Szóval élvezem az ittlét minden pillanatát. Nehéz őket itt hagyni, de a táj gyönyöre oldja ezt az érzést, és az, hogy megyek Domokosra, a SZERETET HÁZÁBA. Az a család, ahol lakni szoktam, maga a megtestesült szeretet. Milyen furcsa, hogy rájuk találtam. Csepelről eljutottam egy kis faluba, sok száz km-re, Hozzájuk. Köztük lenni egy nagy "MEGÉRKEZÉS" érzés. Alig várom. És aztán fájó szívvel onnan is tovább fogok menni Székelyudvarhelyre, ahol sokan várnak. És akkor még nem beszéltem azokról, akik otthon várnak, hogy végre hazaérjek. Szerencsére ilyenek is vannak.
Boldog vagyok, hogy mindenhol, ahol vagyok, jól érzem magam, szeretem őket és ők is szeretnek! Arra gondoltam, hogy kellene belőlem több példány, hogy mindezt egyszerre élvezhessem. Aztán rájöttem, hogy a Teremtő épp ezt tette. Azért vagyunk ennyien, hogy minden szempáron át nézhesse és élvezhesse az általa teremtett csodát. Én magam hihetetlenül parányi részét látom csak az egésznek, de ezzel sem tudok betelni. Beleszédülök, ha arra gondolok, az EGY mit élhet meg?!
Kívánom, hogy mindenki átélhessen ehhez hasonló élményeket! Így érdemes élni! Legyen mindenkinek ilyen emelkedett, boldog, szeretetteli napja!
Ne arra fókuszáljatok, ami nem tetszik, hanem keressétek meg azt, ami örömet okoz! Hajrá! Várom a visszajelzéseket... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése