A Mester az utcán sétált, amikor egy ember kirohant a kapun, s összeütköztek. Az ember magán kívül volt a dühtől, és borzasztóan szitkozódott. A Mester kissé megbiccentette a fejét, kedvesen mosolygott, és így szólt:
- Barátom, fogalmam sincs, hogy melyikünk felelős ezért az összeütközésért, de nem is akarom az időmet azzal vesztegetni, hogy ezt vizsgáljam. Ha én rohantam beléd, bocsánatod kérem. Ha pedig te rohantál belém, szóra sem érdemes az egész.
Azzal ismét elmosolyodott, megbiccentette a fejét, és tovább ment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése