Kapcsolatban vagy egyedül?

Tehát az ígért téma:
Megkaptam a kérdést, miért vagyok egyedül? Kellene mellém valaki.

Őszintén nem tudtam erre válaszolni. Pontosabban elsőre határozott nemet mondtam. Szerencsére sok remek ember vesz körül, élvezem a velük foglalkozást. Napokig annyi időm se jut, hogy kenyeret vegyek. Amikor meg magamra maradok a lakásban, akkor azt élvezem, hogy önmagammal lehetek. Az sem rossz társaság. Sok évi munkámba telt, hogy megy már a "szeretem, tisztelem és elfogadom magam" kijelentés. Már tudom, hogy szerethető vagyok.

Ez a válasz nem volt elég. Ekkor megmutattam a neten a választékot. :-) A társkereső oldalakon gondolkodás nélkül töröltem a lehetőségeket: sok képen autót láthatunk, de én nem használt kocsit keresek. Pici önbizalom, nagy kocsi. Ismerjük. Mások mutatják, mekkora halat fogtak. Azt megveszem a piacon. Harmadik típus: napszemüveg mögé bújik el, már itt sem néz szembe. Gyáva. Kösz, nem. Negyedik tömeg: életlen, homályos, rettentően igénytelen fotók. Egy barátja sincs, akinek a kezébe nyomná a telefonját egy normális képért? Ha ennyire igénytelen, mit kezdjek vele? Ötödik halom, a testkód: vonal szájúak tömege. Nem vágyok irigy emberre (vékony alsó ajak) sem olyanra, aki nem őszinte az érzéseit illetően (vékony felső ajak).

Gyakorlatilag vagy száz kattintás ment, egy kép sem akadt fenn a rostán. :-) Én nyertem.

Azért megkaptam azt a javaslatot, hogy az élettervem fogalmazzam át.

Magamra maradtam, és pörgött tovább a fejem:

Természetesen léteznek "megfelelő férfiak", de azok meg kapcsolatban élnek. Az meg tabu. Ja, és van az a réteg, aki a sokkal fiatalabb nőket keresi. A saját korosztályával nem mer kezdeni. Csakhogy ezek a lányok épp "apapótlékot", stabilitást keresnek, de ők nem igazán alkalmasak erre a szerepre. A lányok felnőnek mellőlük és keresnek egy férfit az "apa" helyett.

 

A Felsőbb Ének keringenek egymás körül. Nagy csapda, ha egy korábbi életben működő pár jelenik meg a színen. A mostani Énje NEM AZONOS a régivel! Beleestem ebbe a csapdába én is. :-) A mostani Ének nem feltétlen kompatibilisek egymással.

 

Az igazi Nagy Szerelmet meg nem vállaltam fel teljesen, Ő már el is ment. Viszont megtanultam általa, hogy a SZERETETNEK ANNYI ARCA VAN, AHÁNY EMBER KÖZÖTT KIALAKUL. És ez nem csak szerelem lehet. Szerencsés vagyok, mert sok férfi barátom volt / van, akivel soha nem merült fel a szexualitás. A lényeg, hogy a két LÉLEK harmonikus, építő kapcsolatban legyen. (Nem kell minden kapcsolatnak az ágyban kikötnie. :-) )

 

Nekem szerencsém van, mert időben szültem, vannak lányaim, van már 4 unokám. Van családom. Élvezem a munkám, elfoglalom magam, nem volt hiányérzetem.

Igen, talán jó lenne egy igazi, meghitt kapcsolat, egy összetartozás érzés. De hát ezt megrendelni nem lehet.

 

A mackók melletti mondatot viszont nagyon sok embernek el tudom őszinte szívvel mondani, kortól és nemtől függetlenül. A szívem edzésben van, sok - sok lelket szeret. :-)

 

Viszont a praxisban, és a saját életemben azt láttam / látom, hogy a legtöbb együttélés maga a pokol. Sok a csalás, a hazugság, a másik kihasználása, megalázása.

 

Rémes az is, mikor egy fedél alatt laknak, és nem ismerik egymást, nem tudnak semmit egymásról. Én, a terapeuta jobban ismerem, mint a 20 éve vele élő párja. Ilyenre nem vágyom.

Rengeteg nő soha nem élt át orgazmust, viszont Oscar díjas módon megjátssza. Ezért aztán a legtöbb férfinek fogalma sincs arról, hogy mennyire nincs szexuális kultúrája. Meg van győződve a sikeréről.

Az elején nem szólsz, reménykedsz, hogy majd jobb lesz. (Mitől?) Aztán hónapok / évek múlva szólj, hogy soha nem volt jó? :-) De akkor be kell vallanod, hogy te is hazudtál. Inkább csendben maradsz. Vagy másnál pótolod be a hiányt.

 

A fiatalok helyzete egyre rosszabb. Két ügyetlen, gyakorlatlan emberke próbálkozik, az eredmény felejthető, vagy kifejezetten rémes.

Ilyenkor eszembe jut, hogy régebben ezt jobban csinálták. Az apa elvitte a fiát az örömlányokhoz, akik megtanították szeretkezni. De ők orvosi felügyelet mellett dolgoztak, értették amit csináltak. Aztán később a feleség nem egy tudatlan férjet kapott. A helyén volt minden. Mint mindent, ezt is meg kell tanulni. Nem szégyen ez.

Én viszont nem éreztem soha késztetést, hogy a férfit én tanítsam. Inkább nem találkoztam többet vele. Férfit kerestem, nem gyakorlatlan legényt. Más persze, hogy megbeszéld a dolgot a pároddal, de hát az ember legtöbbször süket fülekre talál. :-) Az urak érzékenyek ezen a területen, nem viselik el legtöbben még a kérést sem, nemhogy a kritikát. Őszintén nem tudom, mi lehet a megoldás a mai fiatalok számára. Ők azt hiszik, hogy mindent tudnak, és közben semmivel sincsenek tisztában.

 

Az igazi szerelem / együttlét akkor történik, mikor annyira eggyé tudsz válni a pároddal, hogy nem tudod, hol végződik a te tested, és hol kezdődik az övé. Teljes önfeladás, tökéletes odaadás és befogadás, egység - élmény.

Nos, nekem vagy ez, vagy semmi. :-) Ha az ember ezt egyszer megéli,  többé már nem elégszik meg kevesebbel.

Ebből kevés adatik meg, de attól még sok barátság adódhat az életben. Csak nem keverendő össze ezzel a szerelemmel.

 

UI: Jelentem, az életterv kibővítve. :-)