Nem szoktam vele dicsekedni, de paráztam az áramtól. Részben, mert kb. 20 éves koromban megrázott, aztán egy forgatáson az elektromos ügyeletes férfi szeme kifolyt valami rossz mozdulattól. A lakásomban a legtöbb dug-aljzat zizeg, ezért tele vagyok hosszabbítókkal. :-)
Mechanikai dolgok szerelésétől nem félek, a repülőt is hamarabb tanultuk meg szerelni, mint hogy a levegőbe emelkedtünk volna. De a vitorlázógépben nincs áram. :-D
.
Gyuri este kihozott egy töltőt, és feltette rá az aksit. Alaposan elmagyarázta, hogyan vegyem le, és hogyan szereljem ma vissza. Ő nem tudott a fóbiámról. Gondoltam, remek alkalom a fejlődésre. Megbízom benne, figyeltem. Ma reggel tökéletesen le is vettem a töltőről, visszacsavartam a csavarni valókat, lementem és beszereltem. Túléltem, nem félek. Ez is megvolt! Köszönet a remek tanítómnak is! :-)
.
Persze Ő már este mondta, hogy ez önindító hiba. Nem is indul a drága. Értem, hogy idővel a szénkefe elkopik, de akkor is van üzenete. Miért épp most?
Tudom is. Már a hét közepe van, és még mindig nem tudom, indulok-e hétfőn Erdélybe vagy sem? Ahogy én nem tudom, a kocsi sem indul. De hát ez pénzfüggő. Egész héten nem volt bevételem, és nem is várható. De ha nem megyek ki, bevétel sincs. Körbe ért a kör. :-) Nem a szándékommal van gond, én már most indulnék. Várnak is sokan szeretettel.
Most van az a varázsgyakorlat, hogy nem tudom a megoldást, de köszönet az Égieknek, hogy megoldják helyettem.
(Nem igazán szeretem ezt a hozzáállást, tőlem ez idegen. Szeretem uralni a helyzetet, megszervezni előre, stb. De most az Ősbizalom gyakorlata van.)
Zavar az is, hogy másoknak nem tudok mit mondani, mikor hol leszek. Akiket érint üzenem: amint kialakul megtudjátok. Bocsánat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése