Szerencsére félretettem az OMYNO első kötetével kapcsolatos gondjaimat és olvasom a második kötetet is. Általában az első kötet szokott ütős lenni, a következő csak a "húzzunk még egy bőrt le a témáról", de nem kéne. Ebben az esetben fordítva van. Ez sokkal jobb, mint az elődje. A Smaragdtáblát magyarázza.
Spirituális útra lépőknél nem ajánlanám első lépésnek, jó, ha már néhány tudatos eseményen túl van az olvasó, de akkor tényleg érdemes elolvasni. Közzéteszek pár gondolatot belőle:
"A világon minden, ami van, nyugvópont felé törekszik, csak a révületben élő ember kivétel ez alól, magyarázta a tenger. Nem értettem. A tenger a megbocsátás leckéjét tanította nekem hosszú évekig, végtelen türelemmel. Sokáig nem értettem, de egy napon történt valami, nem tudom, mi. Akkor rájöttem, hogy a megbocsátás a dolgok vége, a nyugvópont. Csak akkor értheted meg önmagad, ha idáig eljutottál. Sokáig tanultam a megbocsátás leckéjét.
- Mit kell tanulni a megbocsátáson? Szerinted lehet azt tanulni? - kérdezte Ernő, és eszébe jutott felesége.
- Hogyhogy mit? - kérdezett vissza a kapitány értetlenül. - Szerinted mi a harag?
- Hát...amikor az ember dühös, mert igazságtalanság éri - mondta Ernő zavartan. Egészen eddig a pillanatig nem gondolkodott el ezen a kérdésen.
- Szerintem a harag a félelem vagy a szégyen egyik formája. Ha a történtek előtt vagy alatt haragszol, félelem, ha utólag, akkor szégyen.
Ernő elgondolkodott egy darabig.
- Ezt honnan tudod?
- A tenger tanította nekem. Amikor haragszol a másikra, akkor neki is, magadnak is meg kell bocsátanod. Ezzel el lehet tölteni éveket. Régebben az uszodában sokszor néztem, ahogy a kisgyerekeket először viszik be az úszómesterek a mély vízbe. Kapaszkodnak, jó sokáig kapaszkodnak, aztán egy idő után bátorságból, kíváncsiságból, unalomból vagy mert kifáradtak, elengedik végre a medence peremét, és egy egészen más dimenzióba lépnek át. A kapaszkodás a perembe sokáig tarthat, az a tanulás. Gondold végig, mennyi mindent nem mondtál el annak, akire haragszol. Gondold végig, mennyi rengeteg emberrel nem beszéltétek meg, amit meg kellett volna, vagy el se kezdtetek egy beszélgetést, vagy másról beszéltetek.
Aztán gondold végig, mennyi rengeteg embert szerettél volna megverni, de legalább megütni. Talán olyan is volt, akinek legszívesebben kitapostad volna a belét. Hányba voltál szerelmes, aki nem szeretett viszont, és ezért haragudtál rá. Hány olyan van, akinek tartozol, de letagadod, vagy olyan, akik neked tartoznak, de letagadják. A tartozás elengedése a megbocsátás. És nem csak pénzzel lehet tartozni. Biztos vagyok benne, hogy neked is rengetegen tartoznak, mert nem adták meg neked a tiszteletet, a megbecsülést, a szeretetet vagy bármit, ami szerinted járt volna. És amíg az ember azt gondolja, hogy neki bármi jár, bocsánatkérés, tiszteletadás, pénz vagy bármi, addig nem tud megbocsátani. Sajnos legtöbbször ezeket a dolgokat csak akkor kapjuk meg, ha úgy gondoljuk, nem járnak nekünk."
(Salinger Richárd: Omyno 2. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése