és a továbblépés:
Eddig számtalan formáját tanulom a Szeretetnek. Ez a karmikus feladatom erre az életre. Volt benne lángoló szerelem, de nem mertem felvállalni teljesen, mert úgy éreztem, abba belehalok. Akkor még nem tudtam a reinkarnációról, és hogy ez megtörtént velünk régen, de most MOST van, és nem kellett volna belehalni. Ő volt az egyetlen, aki teljesen elfogadott, mint nőt, mint embert, mint létező lényt minden aspektusával. Aztán elment, mert minek maradjon. Odaát rájött mennyire rajongtam érte. Ő meg azt hitte, a gyerekei nem kellenek, csak ő. Már bánja, hogy nem volt határozottabb. Még boldogan élhetnénk. Ezt már nem hozhatom helyre.
Hiába próbálkoztam mindenféle változattal, a boldogság elkerült: kölcsönös érdek, baráti szeretet, fizikai vágy, keresés, mentőakció... Megtanultam, a szeretetnek annyi arca van, ahány ember között kialakul. És nincs két egyforma kapcsolat. Mikor mi fér bele...
Ami jó: nem csak 20 évesen lehet lobogni. Nem az életkor számít, hanem a szikra. És életben tarthat akkor is, ha nincs viszonzás. Ha a test már nem vonzó, attól a szívben még éghet a tűz.
Ezért kértem, értse meg, hogy még nem mennék el. Bármennyire hiányzik az az Egyetlen Ember, aki elfogadott teljesen, még dolgom van itt. Még van 1 % esélyem. Megértette. Évekkel ezelőtt is, és ma is. Szeretem, mert nem birtokolni akar, hanem szeret és megért. Olyan ez, mint mikor az embernek több gyereke, unokája van. Attól, mert szereti az egyiket, szeretni tudja a másikat is. Nem zárják ki egymást. Nem szakad a szívem kétfelé. Elférnek egymás mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése