Vasárnap Starlife rendezvényre mentem a Gellért szállóba. Mivel nem csak autóm, de még bérletem sincs, a HÉV-re tartogattam a jegyeket. A Borárosról átsétáltam a Gellértig.
Szeret az Ég, mert mesés volt az idő.
Ragyogott a nap, de elég erősen fújt a szél, amit imádok.
Nem volt túl meleg.
Tekintettel a nehéz hátizsákomra, ez nagy előnynek bizonyult.
Csodaszép ez a híd, az biztos!
A napsugarak vidám táncot lejtettek a víz felszínén.
Innen látom Csepelt, ahonnan indultam.
Nagyon tetszett, ahogy a korlát árnyékán lépkedhettem.
Az ember csak kapkodja a fejét, mit is nézzen.
Csendes, békés vasárnap reggel...
De jó is lenne onnan lenézni a világra!
Sőt, milyen jó lenne megint repülni!
Istenem, de szeretek szárnyalni a magasban!
Testileg is, lelkileg is.
Mennyivel szebbek ezek a formák,
mint a modern csövek!
És ott a jin - jang motívum is,
a jobbra és a balra tekeredő spirál.
Csak sokan ezt már észre sem veszik.
Milyen szerencsém van,
hogy ilyen meseszép városban születtem és élhetek!
Persze közelről kutyaszarosak a járdák,
elszegényedett a város, sok a szemét,
de innen ez nem látszik.
És persze így is szeretem.
Szeretem, az emlékeimet is.
Nézem a Dunát, és eszembe jut sok pillanat:
Apuval a légiparádék nézése,
hajózások emlékei,
akár forgatás volt, akár kirándulás.
Gellért. Oldalán a fürdő.
Általános iskolás koromban a 63-as villamossal jártam ide úszni.
Aztán a Kísértés forgatása éjjelente, mikor bezárt a fürdő,
mi lekezdtünk forgatni hajnalig.
Ha jól emlékszem, majdnem két héten át.
Mennyire szerelmes voltam akkor!
És milyen jó volt az ébredező várost nézni hazafelé.
Hamar hazaértem, mert a Leonardo utcában laktam.
Gyors zuhany, ruhacsere, és irány a filmgyár.
Elszámolás, pénzfelvétel, szervezés.
Délután pár óra alvás, és irány vissza a fürdőbe!
Most Starlife rendezvényre jöttem megint.
Teljesen kiszáradtam, mire ideértem.
A hátizsákom így is túlsúlyos, csak egy kis üveg vizet tettem be.
A kocsiban sok palack volt, a napi 3 liter vizemet mindig megittam.
Szerencsére a kis csomagunkban kaptunk egy kis vizet is.
A nap remekül telt, előadások, ismertetők.
Remek szendvicseket szolgáltak fel ebédre,
de ahhoz fogak is kellenek. :-)
Sóvárogva néztem őket, és pár szem sütit ettem csak.
Gyuritól kaptam csokikat, és az egyiket elhoztam.
Az lett az ebédem. :-)
Késő délután végeztünk.
Újabb séta a Boráros térig.
Ez a tér nekem új volt. Régóta nem jártam erre.
Ez az egyetemi bejárat olyan, mintha a pokolba vezetne.
Begyűjtöttek mindent, ami csak rossz lehet.
Kész őrület!
Mennyivel esztétikusabb és pozitívabb a régi épület!
Ez a tervező még tudott mindent.
Elérkeztem a Duna - házhoz.
Gondoltam lent van egy Spar, majd ott veszek egy sajtos kiflit.
Vasárnap zárva.
Nem maradt más: HÉV, és itthon evés - ivás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése