Olvasok egy remek könyvet, és párhuzamos az író élete az enyémmel, sok szempontból. A könyv közepén tartok.
Ő is nehéz helyzetbe került anyagi szempontból. Nem volt fizetős munkája. Ő is ontotta magából az írásait, egész nap tevékenykedett fizetség nélkül. Aztán egyszer beindult minden.
Most én is így vagyok. Nem is tudom, hány test kéne, hogy mindent meg tudjak csinálni?!
Egyszerre indult be több lehetőség, osztódni meg nem tudok. Így hát törekszem arra, hogy mindent megoldjak egyben. :-)
Üzenet: soha ne add fel! Kérj, és megadatik. Csak arra kell koncentrálni, hogy mit akarsz, és nem arra, amit elkerülnél. :-)
Nekem sokat jelent ez a kép. László kórház, 22-es épület. Szigorúan merev, szögletes formák, steril szobák, betegek elzárva egyenként. A jobb oldalon a színpompás természet, habzsolni lehet az ősz összes gyönyörét!
Ez az épület legalább formailag emberközelibb. És a fa vidám, sárga színnel tér pihenőre.
A héten kétszer is megyek a gyermekinfektológiára mesélni. Nem lehet tudni, mekkora gyerekek lesznek épp alkalmas állapotban a mesélésre. Rögtönzés lesz. Pénteken megnéztem. Sokak számára ez nehezebb, mint a felnőttekkel. Menni fog. Szükség van rá. Majd mesélek Nektek is az élményekről.
Ráadásul Tibivel komolyan elkezdtük átismételni az angolt is. Még a filmgyárban tanultam. Hol van az már! De szégyen, hogy a vejem már két éve tanul magyarul, én meg nem mertem megszólalni nyáron angolul. Pedig nagyon szeretem, és sokat akarok vele beszélni. :-) Pörgés van hát, ezerrel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése