Nem akartam hinni a szememnek!
A repülős lelkemnek egyszerre volt öröm és fájdalom ezeket látni.
Hiányzik a repülés élménye is.
Hihetetlen, hogy 1895-ben Otto Lillienthal ezzel próbálkozott.
És 2013-ra hová jutottunk.
Pedig ez nem hosszú idő...
Na, és itt egy megcsonkított vitorlázó repülő kabinja.
A szárnnyal nem fért volna be.
"Okos apuka" morogva jegyezte meg a fiának,
hogy ez milyen kicsi és kényelmetlen!
Ember! Ide nem heverészni ül be a pilóta!
Minél kevesebb körülötted a szerkezet,
annál élvezhetőbb a szárnyalás!
Ezekkel a kis gépekkel a
Gyémánt koszorúhoz 5.000 méteres magasság
és 500 km-es távrepülés kell.
Ebben a törzs részben pedig fotók vannak belül.
Köszönet a kiállításért.
Az én lelkem felkavarta. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése