Emlékezés 2.

Ahogy eljöttem a temetőből, útba esett a régi lakásunk környéke.
Gondoltam, megnézem a volt iskolámat a Práter utcában. Hallottam, hogy a Pál utcai fiúkról szoborcsoport készült a suli bejáratánál.

Jó ötlet és gondolom a gyerekek élvezik.
Ami sajátos, hogy egy személyautóban ül egy férfi, aki őrzi.

Eszembe jutott sok minden az általános iskolából.
Drága osztályfőnököm, Szokolvszy Erzsébet. Még közöttünk van. Neki köszönhetem, hogy jó vázlatokat, jegyzeteket tudok írni. Magyart és történelmet tanított.
Békés Edit volt a matektanárnő. Nagyon szigorú, de mindenki tudta a matekot. Veres Sándor a kémia rejtelmeibe próbált bevezetni minket. Volt egy bőr kulcstartója, sok kulccsal. Ha valaki rossz volt, a fején landolt nagyot koppanva. De mindig igazságos volt. Angi néni biológiát tanított. Érzékeny nő volt.

Arra is emlékszem, hogy sok cigány gyerek járt a suliba. Soha nem volt velük semmi gond.
Megszerveztük, hogy a tehetősebb családok segtsék őket. Hozzánk a Pataki testvérek jártak ebédelni. Mennyivel humánusabb idő volt az! Igazán törődtünk a másikkal.
A Vajdahunyad utcában volt az úttörőház. Mennyi közös program volt az osztálytársakkal!

Hirtelen ötletként arra gondoltam, elmegyek gyalog a volt
lakásunkig. Mintha hazamennék az iskolából.
1959 - 1985 között laktam a Leonardo da Vinci utcában.
Életem boldog szakasza volt. Talán, mert a szüleim még
éltek, jól kerestem, élveztem a munkám. Ide születtek a
gyerekeim. Szóval sok minden jó volt.
Örömmel láttam, hogy néhány épületet renováltak. Ebben is
lakott osztálytársam.





A szépen felújított ház mellett áll ez a förmedvény. Ilyen fantáziátlan, igénytelen épületet ritkán látni, szerencsére.








A Práter utcából befordultam a Leonardoba. Itt minden a régi, csak lepusztult állapotban. Itt egy szabóság volt. Emlékszem, mindig frissen vasalt anyag illata volt. Tisztaság, rend. Nagyon kellemes idős szabó dolgozott itt. Emlékszem az arcára. Szerencsére ő már nem látja a boltját ilyen állapotban.






Érdekes, hogy mindent a régi pompájában sikerült felidéznem.
Ez akkoriban egy közért volt.
Minden reggel, iskola előtt ide jöttem le kannás tejért és kifliért. A kifli csücskét Pepi, Anyu madara kapta.
Emlékszem a Balaton kockára, akkora volt, mint egy kockacukor, és piros papírba volt csomagolva. Az Arany és az Ezüst kocka nagyon finom csemege volt.


Ez már a szemközti ház. A redöny mögött egy zöldséges házaspár árult katonás rendbe felhalmozott gyümölcsöket és zöldségeket.
Kora reggel nyitottak, és mi az ablakból láttuk a választékot. Nagyon szép portékájuk volt mindig. És ragyogott a padló is az üzletben. Nagyon ígényesek voltak.




A kapu. Hányszor álltam kocsira várva itt. Hányszor jártam ki-be rajta 26 év alatt?
Szerencsém volt, mert épp jött egy fiatal nő és beengedett.











A pinceajtó. Most is érzem a dohos illatát. Apuval lejártam szénért és fáért. Amíg ő aprította a fát, én elmászkáltam és találtam egy állatot. Simogattam, hagyta. Apunak gyanús lett a dolog. Utánam jött. Kiderült, egy patkányt kényeztettem. Már akkor sem voltam rasszista. :- )
Később olajkályhánk lett, aztán meg gázkonvektor.
Az ajtó melletti betömködött ablak arra szolgált, hogy a házmester lássa, ki jön be. Este 11-kor kapuzárás volt, ha később jött haza valaki, neki kellett csengetni, és ő engedte be. Tudott mindenről és mindenkiről.



A szerencse folytatódott. Az udvarra nem lehet kimenni, le van zárva, de épp kijött egy férfi. Volt olyan kedves, hogy egy fotó erejéig beengedjen. Fönt laktunk a 2. emeleten, a sarokban.
Erősen dobogott a szívem. Olyan, mintha visszamentem volna a múltba. Élveztem.
Talán kinyílik az ajtó és kilép rajta Anyu vagy Apu....




Elindultam felfelé. Istenem, a korlát. Mindig ezt látom magam előtt, mikor a jin-jang energiát tanítom. Jobb- és balsodrású spirálok emlékeztetnének a poláris energiákra.
Mennyivel szélesebb, levegősebb ez a lépcsőház, mint a panelban.
Stílusa van, annak ellenére, hogy le van pukkanva. Sokat dobna rajta egy festés és azok a zöld növények, amik akkoriban díszítették.




Felértem. A sötét ajtó volt az egyik bejáratunk. Mellette már befalazták a konyhaajtót, csak ablakot hagytak.

A végén lévő lakásban laktak Böcskei Józsefék. A vegytisztító műhelyük a szemközti ház alatt volt. Még ma is a tőle kapott villával emelem le a fogasokat a szekrényből.

Az unokájuk ütötte ki a kezemből a befőttes üveget, amiben volt egy csomó apró béka. Még egy német színész fogta nekem őket Pákozdon, egy forgatáson. A békák fele leugrott a másodikról, a másik fele befelé menekült Anyu meg előlük. Vicces volt!


Ott lent a házmesteri lakás. Dobó néninek volt egy kötőgépe. Nekem is, majd a lányaimnak is számtalan pulcsit, nadrágot kötött a szivárvány minden szinében.

Emlékszem arra is, hogy kezdetben este kitettük a szemetesládát a konyhaajtó elé, és a fia levitte. Aztán emeletenként kiraktak egy kukát, majd már csak a kapu alatt álltak a kukák.




Szemben lakott Rózsi néni. Nagyon sovány, magas hölgy volt. A WC kint volt a folyosón. Csak az ővé volt, de ki kellett jönni télen is a gangra, ha szüksége volt. Most már be van falazva, és a lakás felől nyitottak ajtót rá.

Ez volt a ház leghidegebb lakása. Tűzfal, lépcsőház, padlás veszi körül. Csak alatta van másik fűtött helyiség.


Ahol ez a fiúcska áll, ott lakott Máté néni és bácsi. Nem tudom a keresztnevüket. Nagyon kellemes, idős házaspár volt. Máté bácsi kijött a gangra és ott pipázott. Imádtam a pipa illatát.
Nagyon csendes pár voltak.

Úgy, mint a Pappék, akik mellettünk laktak. A férfi orvos volt, a felesége svájci születésű, kicsit akcentussal beszélt. Magázták, és imádták egymást. Egyikük meghalt és a másik heteken belül követte.




A padlásfeljáró. Kiskoromban féltem tőle. Aztán Apuval felmentünk. Mint kiderült, nagyon meleg volt fenn és hihetetlen sok por. Meg rengeteg galamb. Egyéb semmi. De felfogta a meleget és a lakás nyáron kellemesen hűvös maradt. Nem úgy, mint a panel 4. emeletén, idén 46 fokkal.




Innen a lépcsőházból nyílt egy nagy lakás. Kezdetben Bálinték laktak itt. Juditnak 3 gyönyörű kislánya volt. A férje még a házasságuk elején sokáig külföldön dolgozott. Az első gyerek épp csak megszületett. Judit telerakta a lakást Károly fotóival, így a gyerek ismerte képről az apját. Mikor megérkezett a reptérre, elészaladt, hogy Apa, Apa.... hát, ilyen remek emberek között laktam én.
Aztán elköltöztek egy nagyobb lakásba. Helyükre egy szíriai férfi (de mennyire férfi volt!) költözött a magyar feleségével. Nem tudom pontosan hány gyerek volt az ővék, mert folyton tele voltak rokonokkal is. Nekik még nem volt telefonjuk, így ha Szíriából keresték, minket hívtak és átjöttek telefonálni. De csak a felnőttek. Sami valóban férfias férfi volt. Erős, magas, kedves, udvarias, családszerető. Mint, ahogy a nagykönyvben meg van írva. (Ha ismer valaki ilyent, és még egyedülálló, szóljon! Kapós lesz.)



Itt is be van falazva egy ajtó. Kalmár bácsi lakott itt. Kicsit féltem tőle kezdetben. Fura szerzet volt.






A felső saroklakás volt a miénk. Mi 1959-ben költöztünk ide. Az elődünk '56-ban nem volt valami eszes. Állt az erkélynél és cigizett. Kilőtték egy tankból, ment vele az erkély is, meg a két lakás közötti fal is. Elég hepehupásan falazták be. Anyuék egy hatalmas festménnyel takargatták el.

A híres kocsma is letűnt már. Volt itt élet, az biztos.
Láttam pár késelést, de mire a rendőrség kijött, már béke volt.
Nem mártották be egymást.







Döbbenten láttam, hogy a régi csavargyár helyén építkezés folyik.
Még érzem azt a fura fémes-olajos szagot! És a gépek halk moraját. Nem volt zavaró, néha belestem az ablakokon. Sok ember dolgozott olajos ruhákban.
Blokkoló óra volt a kapuban.






Az 5 ablakunk. Reggeltől estig körbesütötte a Nap a lakást.
Anyunak rengeteg virága volt. Tőle örököltem a zöld iránti vonzalmamat.
Mennyire örülne az erkélyemnek!
A legnagyobb virágállvány a középső ablak előtt állt. Mindenki fokföldi ibolyát hozott. Egy idő után azt hitték, gyűjti. Az utolsó évben már morfiumozták Anyut, így én gondoztam a virágait.
Halála után különösen figyeltem rájuk, de a fokföldik mind utána mentek.



Ez is egy szabóság volt.











A Táncsics műemlékház. Ez marad, remélem!








Hervasztó látvány, hogy ennyire nem érdekel senkit, el kéne rakni azokat a száraz koszorúkat. Siralmas.









Itt lakott egy ideig Táncsics Mihály.









Ez egy vicces lakás, a sarkon, az első emeleten. Beláttunk esténként, nem húzták el a függönyt. A férfi hálóingben és hálósapkában!!!!!! ült az ágya szélénél és lavórban áztatta a lábait minden este. Ez már akkor is furán "békebeli" volt.






Útban az Üllői út felé. Itt lakott Huszti Péter.











Ó, Igen! Itt meg valaki dobolni tanult. Ma is imádon a dob minden formáját. Jó időben, a nyitott ablakok idején hallottam a gyakorlását. Köszönet az akkori élvezetért.
Amit nem bírtam: a nővérem hegedű tanulását. Az rémes!





Ahogykiérünk az Üllői útra, szemben az Örökimádás templom.
Ide jártam hittanra. Áldassék Tompa Nándor neve! Idős pap volt már akkor, de a katekizmus helyett Beatles dalok szövegeit elemeztük. Tőle tudom, hogy Isten nem a Mennyekben van, hanem mindenben. Minden Őbenne van!
Itt voltam elsőáldozó, itt volt mindkét nővérem esküvője, Viki keresztelője, a szüleim gyászmiséi.




Elnéztem ezt az arcot. Nincs feldobva.
Eltelt 2000 év, és még most se értik, mit akart tanítani.
Hiába mondtad, hogy ne gyilkoljanak, Rád hivatkozva megy a vérengzés a mai napig. Reménytelen.

Néha én is így érzem magam, mikor látom, hogy hiába a tanács, az illető megy fejjel a falnak, vagy igyekszik a sír felé. Persze, az sem gond, csak ruhát cserél. Értem én.






Itt volt a 6-os busz megállója. Sőt, régebben még villamos is járt az Üllői úton. A 63-as átment a Gellért-hegyhez. Az 52-es a Nyugatihoz, a 42-es a Madách térre. Sokkal jobb volt a közlekedés, mint ma.
Ebben a megállóban 4 éven át mindig együtt/ egy busszal mentem egy sráccal az Astoriáig. Nem beszéltünk egymással, de mindig megvártuk egymást. Romantika. :DDDD


Itt lakott Bicskei Zsuzsi. Általánosban az osztályban vele voltam a legszorosabb barátságban. Az édesapjának rengeteg akváriuma volt. Tenyésztette a díszhalakat. Miatta van nekem is akváriumom. Persze, nekem csak szobánként egy. Béla bácsinak egy szobája csak akvárium volt.
A meglepetés: a kapucsengőn van Bicskei név!!!! Jó tudni.

Ezen a sarkon állt a Balaton mozi. Már a bejárat is be van falazva.

Az SKF csapágybolt az egyetlen,m ami az is maradt. De lemerült a telefonom. Összesen 101 képet készítettem.

A Corvin közbe visszaérve eszembe jutott, hogy Rév András osztálytársam ott lakott. Egy Rév Tibor csengő ma is van. :- )


Összegezve nagyon élveztem a mai napot! Visszamentem az időben. Láttam a régi dolgokat a maguk, akkori fényében is. Az idő halad, ezzel nincs semmi baj. Sajnálom, hogy a szép, régi, tágas, emberi léptékű lakásokat hagyták lepusztulni, és a helyükre fertelmes és drága vackokat húznak fel. Tetszik ez valakinek?

Most be kell fejeznem, mert a képek miatt már nagyon lelassult a blog. Majd folytatom holnap.