Balatonkenese

Október 21-én ismét időutazáson vettem részt. Drága Icát levittem Akarattyára és Kenesére a rokonaihoz és temető látogatóba. Végtelen kedvesen fogadtak engem is. Erzsike azonal rántott ki csirkemájat, amit hihetetlenül finom kenyérrel tálalt. Nem ilyesmit szoktam "reggelizni", de nagyon jóízű volt. A nagymamit otthon hagyva elindultunk a temetőbe.

Meséltem, hogy hőn szeretett és tisztelt osztályfőnöknőm nyaralójában töltöttem néhány nyarat felsőtagozatos koromban. Ági, a lánya egy évvel idősebb nálam. Nagyon élveztük azokat a nyarakat. Leírni is rémes, ez majdnem 40 éve történt. Hála az Égieknek, Erzsébet néni ma is él. Jó egészséget kívánok Neki ma is. Neki köszönhetem, hogy remek jegyzeteket tudok írni, ha tanulni kell, vagy ahogy most tanítok másokat.

Jó volt látni, hogy a strand szépen kiépült. Normális épületben lehet átöltözni, mosakodni. Gondozott a terep. Meg kellett állnom a háznál, ahol annak idején laktunk. Mennyi emlék köt ide. Sajnos már nem Erzsébet néniéké, de jó látni, hogy legalább karban van tartva az épület.
Ez legalább nem az enyészeté még.

János elvitt egy új helyre. Mikor kiléptünk a kocsiból, megcsapott a friss kenyér illata. Innen van a finom, puha kenyér. (Ma, két nappal később írom a blogot, de az ajándékba kapott kenyeret ettem ma is, és még mindig élvezetes.)
Elképesztő választék volt süteményekből is. Pesten sem ismerek ilyen pékséget.

Minden elismerésem nekik!


Már a belépés előtt nyert ügyük volt nálam a sok növény miatt. Bámulatos méretű leanderek várják az érkezőt. Példásan ápolt, gondozott növények.

Feng shui mintapéldák. Fel is fogom használni az oktatásnál őket.

Bent még több meglepetés várt. A földszinten olyan volt a mosdó, mint bárhol nyugaton. Az emeleten kényelmes körülmények között lehet beszélgetni, nagyon ígényes környezetben. Kandalló is van. A falakon kiállítás különbző képzőművészeti alkotásokból. Aki Balatonkenesén jár, nem szabad kihagynia egy látogatást ide.

Ez az egyik kedvencem. Gyanítom, hogy az arc fából van, a haj pedig bőr. Nem akartam összefogdosni.

Végre eljutottunk a temetőbe is. Sajnos a képről nem látszik jól a háttérben a Balaton. De ott a helyszínen mesés volt a látvány.
Meséltem Jánoséknak, hogy régi sírkövek mellett egy ösvényen mentünk fel a hegytetőre, és a tatár kori üregekhez. Erre elvitt és megmutatott néhány áthelyezett sírkövet.

Igen, pontosan ezekre gondoltam. De nem maradt vége a csodáknak. Felmentünk autóval a hegytetőre.

Furcsa érzés volt, mikor megláttam az ösvény végét. Mintha újra 12 éves lennék!

Imádom a Balatont. Életem során rengeteg filmet is forgattunk szerte a tó partján. Szinte minden faluhoz tartozik egy történet, emlék. De Kenese a szívem csücske. Vágyom arra, hogy legyen itt egy házam, ahová néha elvonulhatok pihenni, írni. Sok mindent mutatnék / tanítanék az unokáimnak és a tanítványaimnak.

Na, igen. Ebben a meredek falban szobányi üregeket vájtak ki a tatárok elől menekülő emberek. Ide jöttünk fel játszani. Elgondolkoztató, hogy a tatárjárástól a gyermekkoromig fel lehetett jönni, de az utolsó pár évtized alatt életveszélyessé vált a fal. A történelemben ez csak egy szemvillanásnyi idő. Hálás vagyok, hogy mi még járhattunk a barlangokban.

A kilátóból remek látvány a kikötő. De éreztem, a nagyi már nyugtalan lehet, így lemondtam arról, hogy bedugjam a kezem a vízbe.

Ez a kilátó. Nem túl magas, de azért érdemes a panoráma miatt felmenni.

Mellette áll a régi emlékmű. Azon már csak nevettem, mikor megláttam a NAP szimbólumot rajta. Mióta eltávozott szerelmem itt érzem magam mellett, mindig a NAP kártyát húzom rá, ha egy számra nézek, hogy mit üzen, a 19-es NAP jön ki. Ide is eljött velem.

Mikor visszatérve a konyhában hallgattam a háziak kedves történeteit,

szinte láttam Őt magam előtt.

Régen, a vidéki forgatásokon mindketten szerettük hallgatni az idős emberek emlékezéseit. Figyeltük a meséket, de közben néha megszorította a kezem. Ha távolabb ült tőlem, néha a tekintetével jelezte, hogy szeret.

Így történt ez most is.

Késő éjjel értem haza. Hálás vagyok ezért a szép napért. Részben a jelen miatt, a szívélyes vendéglátásért, a kalauzolásért, részben az időutazásért.