Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2007. október 30., kedd

Fraktálok

A fraktálok „önhasonló”, végtelenül komplex matematikai alakzatok, melyek változatos formáiban legalább egy felismerhető (tehát matematikai eszközökkel leírható) ismétlődés tapasztalható. Az elnevezést 1975-ben Benoit Mandelbrot adta, a latin fractus (vagyis törött; törés) szó alapján, ami az ilyen alakzatok tört számú dimenziójára utal.

Az önhasonlóság azt jelenti, hogy egy kisebb rész felnagyítva ugyanolyan struktúrát mutat, mint egy nagyobb rész. Ilyen például a természetben a villám mintázata, a levél erezete, a felhők formája, a hópelyhek alakja, a hegyek csipkézete, a fa ágai, a hullámok fodrozódása és még sok más. – A fraktál szóval rendszerint az önhasonló alakzatok közül azokra utalnak, amelyeket egy matematikai formulával le lehet írni, vagy meg lehet alkotni.
Ismertebb fraktálok és fraktálcsaládok: Mandelbrot-halmaz, Julia-halmaz, Koch-görbe, Cantor-szőnyeg.
Fraktálok a kultúrában
A fraktálok a huszadik század második felében bevonultak a matematikából a kultúrába is. Népszerűségük különösen a PC-k elterjedése óta szökött fel, ugyanis rengeteg egyszerűen (nem-matematikus, nem-informatikus felhasználók által is) kezelhető szoftvert írtak már számítógépes fraktál-képek generálására, s így ez afféle szabadidős tevékenységként is elterjedt.

A fraktálkép-készítők sokszor "művész"-ként definiálják magukat, noha ez vitatott. A fraktálok számos más művészeti ágra is hatással voltak, például a zenére, ékszerészetre.