Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. szeptember 21., hétfő

Hétvégi beszámoló

Szombaton részemről egész reggeltől estig dolgoztam a Nelsonnal. A Suska ismerkedési körben csak néhány percet tudtam eltölteni. Délben azért sikerült "vennem" pár dolgot, és nekem is lekelt pár könyvem, amikre már nincs szükségem.
Ami nagy csalódást okozott: EGY benevező volt csak a palacsinta versenyre. Mi van az emberekkel?
Otthon közben Zsófi születésnapi bulija volt a lakásomban. Délután Viki felhívott, hogy a lányok most találták meg a körömlakkjaimat. Sebaj, csak a laptopot le öntsék le. A háttérben hatalmas viháncolás hangja....
Következő hívásnál már a ruhásszekrényem került sorra. Tekintettel, hogy nem tudtam részt venni az ünnepségen, gondoltam, ez a legkevesebb, hogy áldásom adom a ruhapróbára.
Mire hazaértem, minden lány valamelyik szoknyámban vagy blúzomban vigyorgott. olyan tündériek voltak! Időutazás volt ez is. Annak idején a lányaim is szórakoztak ezzel. Mindent összevetve jól sikerült a buli. Élvezték. Aztán jött a romeltakarítás...
.
Vasárnap hajnali 3-kor keltem, Ancsa akkor ért haza a forgatásról, és meg készültem Debrecenbe. Remekül sikerült a bemutató. Olyan jó érzéssel töltött el, hogy rég nem látott lányokkal találkozhattam újra! Gabi házigazdaként remekül szerepelt. Köszönet neki, és minden résztvevőnek, érdeklődőnek!
.
Hazafelé fura élményben volt részünk. Le a 4-es úton mentünk, de visszafelé sajnos az M3-ast választottuk.
Én mindig indulás előtt teletankolom a kocsit. Most ezt 2 nappal korábban megtettem, így kb. 100 km-nyi benzin hiányzott. Hajnalban beálltam a kútra, hogy teletankoljam, de még le volt zárva a kút, a kutas sehol.
Este visszafelé nem voltam biztos benne, hogy elég lesz hazáig az üzemanyag, gondoltam, tankolok. Rendőrautó állta el a bejáratot, nem lehetett tankolni. A következő kútnál sem. Pedig égett a villany, voltak bent emberek.
Mikor a harmadik kútnál is ez fogadott, nem hagytam magam. Behajtottam, amíg lehetett. Egy rendőrnő azt mondta, hogy nincs áram, azért vannak zárva a kutak. Ez nem volt igaz, és közben a parkolóknál is égtek a lámpák. Viszont legalább ajánlotta,, hogy a 128-as km-nél menjünk le a pályáról, ott lesz egy kút. Így is tettem. Aztán visszajöttünk és folytattuk az utat haza. Az út szélén viszont egyre több autó állt le, mert nekik teljesen elfogyott az üzemanyaguk.
Állítólag ez nem először fordult elő. Aki erre jár, vigyázzon és készüljön fel erre is!
Mi szerencsésen hazaértünk, kellemesen elfáradva.