A koncentráció a gondolkozás tartós összpontosítása; elmélyült és egyre mélyülő odafigyelés egy pontosan meghatározott tárgyra - legyen az a tárgy fizikai jelenség, vagy valamilyen szellemi tartalom. A koncentráció lényege az objektivitás saját szubjektív reakcióink, asszociációink, érzelmeink átmeneti "szüneteltetése".
Meglepő, hogy a koncentrációt nálunk milyen gyakran tévesztik össze a meditációval. A koncentrációt ugyan egyes iskolák a meditáció előgyakorlataként használják ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy az aktív és objektivitásra törekvő koncentráció a szellemileg passzív és szubjektív meditáció "kontrapunktja". Éppen ezért alkalmas arra, hogy a meditációt előkészítő gyakorlat legyen.
Mentálhigiénés gyakorlatainkat nem lehet koncentrációval kezdeni. A jól végrehajtott eredményes koncentráció előzetes "edzést" kíván. Eddigi gyakorlataink - bár önállóan is alkalmazhatók - felfoghatók koncentrációs előgyakorlatoknak is. Ha már tartós sikereket értünk el velük, akkor érdemes áttérnünk a valódi koncentrációra.
A koncentrációs gyakorlatok egész személyiségünk összerendezettségének erősítésére, én-erőink fejlesztésére szolgálnak. Értelmi, gondolkozási erőink összpontosításával teremtenek meg egy olyan "kristályosodási pontot", tudatos és akaratlagos erőösszpontosítási készséget, nyugalmi állapotot, amely hatásában fokozatosan átterjed a pszichikum más területeire is, elsősorban az érzelmi és hangulati életünkre. A koncentráció általában növeli az intellektuális feszültségbírást, a terhelhetőséget, az elmélyedést - ezen keresztül a munkaképességet. Hozzásegít a személyiség összerendezettségének, az érzelmi élet egyensúlyának a megteremtéséhez.
A koncentrációs gyakorlatok végrehajtásának módja azonban különbözik, attól függően, hogy milyen problémákkal küszködünk. Miután a mi kultúránk alapvető problémája a zaklatottság, túlingereltség, ideges feszültség - általában az ún. relaxációs gyakorlatok terjedtek el. Autogén tréning módszerek ezek, az izmok ellazítási technikájára építenek fel olyan gyakorlatokat, amelyek a pszichés feszültségek csökkenését eredményezik, belső nyugalmat hoznak létre. Számos embernek azonban nem ez a problémája, hanem az enerváltság, fáradékonyság, aluszékonyság, egyfajta "energiaapály". Nem célszerű tehát egyoldalúan csak a lazítási gyakorlatokat művelni. Az utóbbiak számára éppen ellenkezőleg, tónusfokozó, az aktivitás szintjét növelő gyakorlatokra van szükség. Megfelelő helyen jelezni fogjuk, hogy a kívánatos hatás elérése érdekében hogyan kell a gyakorlatokat végrehajtani.
Más szempontból vizsgálva a koncentrációs gyakorlatok problematikáját, szembe kell néznünk azzal, hogy mai életvezetésünket nagyon sokszor az erők elfecsérlése, pazarlása jellemzi. Túl sokféle tennivalónk és kötöttségünk, restanciánk, bonyolult ügyintézésünk végül azt eredményezi, hogy többet vállalunk, mint amennyinek természetes ritmusunkban eleget tudunk tenni - elkerülhetetlenül felületesekké válunk, és sokszor éppen akkor nem tudunk mélyen odafigyelni, amikor arra nekünk (vagy másoknak) a legnagyobb szükségünk lenne. Rengeteg energia fecsérlődik el a felesleges beszéddel, pletykálkodásokkal, panaszkodásokkal, társasági szintű, számunkra is unalmas és fárasztó csevegéssel.
Már nem tudom, ki írta, hogy: "Igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni, és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel - ez a három alapvető bűn, amit a mai európai ember leggyakrabban elkövet."
Végül is kialakul életünknek az a "futószalagja", amely ebben az erőfecsérlésben szinte "átránt" bennünket a napokon és heteken; és amelyről - bár látványosan lázadozunk ellene - mégsem tudunk leszállni. A koncentrációs gyakorlatok ahhoz is hozzásegítenek, hogy jobban "összeszedve" magunkat, napi életvezetésünket is koncentrálni tudjuk a legfontosabbakra.
Meglepő, hogy a koncentrációt nálunk milyen gyakran tévesztik össze a meditációval. A koncentrációt ugyan egyes iskolák a meditáció előgyakorlataként használják ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy az aktív és objektivitásra törekvő koncentráció a szellemileg passzív és szubjektív meditáció "kontrapunktja". Éppen ezért alkalmas arra, hogy a meditációt előkészítő gyakorlat legyen.
Mentálhigiénés gyakorlatainkat nem lehet koncentrációval kezdeni. A jól végrehajtott eredményes koncentráció előzetes "edzést" kíván. Eddigi gyakorlataink - bár önállóan is alkalmazhatók - felfoghatók koncentrációs előgyakorlatoknak is. Ha már tartós sikereket értünk el velük, akkor érdemes áttérnünk a valódi koncentrációra.
A koncentrációs gyakorlatok egész személyiségünk összerendezettségének erősítésére, én-erőink fejlesztésére szolgálnak. Értelmi, gondolkozási erőink összpontosításával teremtenek meg egy olyan "kristályosodási pontot", tudatos és akaratlagos erőösszpontosítási készséget, nyugalmi állapotot, amely hatásában fokozatosan átterjed a pszichikum más területeire is, elsősorban az érzelmi és hangulati életünkre. A koncentráció általában növeli az intellektuális feszültségbírást, a terhelhetőséget, az elmélyedést - ezen keresztül a munkaképességet. Hozzásegít a személyiség összerendezettségének, az érzelmi élet egyensúlyának a megteremtéséhez.
A koncentrációs gyakorlatok végrehajtásának módja azonban különbözik, attól függően, hogy milyen problémákkal küszködünk. Miután a mi kultúránk alapvető problémája a zaklatottság, túlingereltség, ideges feszültség - általában az ún. relaxációs gyakorlatok terjedtek el. Autogén tréning módszerek ezek, az izmok ellazítási technikájára építenek fel olyan gyakorlatokat, amelyek a pszichés feszültségek csökkenését eredményezik, belső nyugalmat hoznak létre. Számos embernek azonban nem ez a problémája, hanem az enerváltság, fáradékonyság, aluszékonyság, egyfajta "energiaapály". Nem célszerű tehát egyoldalúan csak a lazítási gyakorlatokat művelni. Az utóbbiak számára éppen ellenkezőleg, tónusfokozó, az aktivitás szintjét növelő gyakorlatokra van szükség. Megfelelő helyen jelezni fogjuk, hogy a kívánatos hatás elérése érdekében hogyan kell a gyakorlatokat végrehajtani.
Más szempontból vizsgálva a koncentrációs gyakorlatok problematikáját, szembe kell néznünk azzal, hogy mai életvezetésünket nagyon sokszor az erők elfecsérlése, pazarlása jellemzi. Túl sokféle tennivalónk és kötöttségünk, restanciánk, bonyolult ügyintézésünk végül azt eredményezi, hogy többet vállalunk, mint amennyinek természetes ritmusunkban eleget tudunk tenni - elkerülhetetlenül felületesekké válunk, és sokszor éppen akkor nem tudunk mélyen odafigyelni, amikor arra nekünk (vagy másoknak) a legnagyobb szükségünk lenne. Rengeteg energia fecsérlődik el a felesleges beszéddel, pletykálkodásokkal, panaszkodásokkal, társasági szintű, számunkra is unalmas és fárasztó csevegéssel.
Már nem tudom, ki írta, hogy: "Igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni, és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel - ez a három alapvető bűn, amit a mai európai ember leggyakrabban elkövet."
Végül is kialakul életünknek az a "futószalagja", amely ebben az erőfecsérlésben szinte "átránt" bennünket a napokon és heteken; és amelyről - bár látványosan lázadozunk ellene - mégsem tudunk leszállni. A koncentrációs gyakorlatok ahhoz is hozzásegítenek, hogy jobban "összeszedve" magunkat, napi életvezetésünket is koncentrálni tudjuk a legfontosabbakra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése