Vidám vásár 26-án

Lett egy kis szabadidőnk, így Gizi elvitt minket egy kiállítás / vásárra. Ez Székelyudvarhelyen volt. A Gizi csárdától pár percet kellett csak sétálni, remek időben. A sportpálya mellett egy hatalmas térségen tartották a rendezvényt. Sok ember haladt velünk a kiállítás – vásárra. Nagyon meleg lett, erre nem számítottunk. Le is vettem a kardigánt. Inkább cipelem a hátizsákomhoz kötve.

Erzsi beleszeretett ebbe a mandarin kacsapárba.

Érdekes volt az a falióra is. Nagyon szép kézi faragás.
Kár, hogy nem tettek alá egy egyszínű terítőt, jobban érvényesült volna.

Sok – sok üveg befőtt, lekvár, és más üveges finomság kapható.

Erzsi vett is valami fura nevű helyi jellegzetességet.

Rengeteg féle kolbász és más finomság illata csábított.

Ezt lefotóztam. Jó ötlet gyerekeknek, szülinapi bulira.

Élelmiszer van bőven, méghozzá igencsak szépek.

Növényeket is lehetett venni.

Itt még valódi faszénen készül a kürtös kalács.

Igaz, egy kis hajszárítóval élesztette a férfi a tüzet. :-D

Vicces volt.

A múlt és a jövő találkozása.

Ez mind édesség. Magok és méz, marcipán.

Itt találkoztam azzal a kisfiúval, aki a szoborparkban mesélt.

Nagyon örültünk egymásnak.

Ez még mindig édesség, magok és marcipán.

Volt türelme a készítőjének.

Szilvalekvár fő ebben az üstben.

Csábító az illata.

De megállom, mert szétégetné a kezem, ha üvegbe tetetném.

Beérem a szaglással.

Tündériek a malackák.

De volt itt minden: bivaly, mangalica, kecske, tehén...

Ja, és rengeteg sajt mindenhol.

Kifelejtettem: pónilóra is felülhettek a gyerekek.

A bátrabbak meg igazi, nagy pacira.

Az én drága útitársaim (és hálótársaim).
Remek dolog velük utazgatni.

Bízom benne, hogy ők is így érzik!

Remekül tűrik, hogy leengedem az ablakot a kocsiban,

bevág a szél, ami estefelé már igencsak hideg,

de így tudok Nektek fotózni.

Hazafelé:

más fényben, de még mindig szívet melengetően szép!

Döbbenet, hogy egy hónap alatt mennyit változtak a színek.

Itt az ősz. Nincs mese.