A sétám végén megláttam ezt a szoborparkot. Gondoltam készítek pár fotót a fényjáték miatt. 
Ez a legényke elém pattant, és kérte, hogy mesélhessen a szobrokról. Nem érdekelt igazán, mivel rögtön láttam, tanultam én annak idején ezekről a személyekről: Szent László, Wesselényi Miklós, Bethlen Gábor és István, Kós Károly, Vass Albert, Nyírő József, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc, Báthory István, Hunyadi János... de ő csak kérte. Hát legyen! Erre azonnal felcsillant a szeme és mindegyikről elsorolt pár dolgot.
Közbevágtam. Kérdeztem, hogy jár-e már iskolába? Persze, de a tanárnő ad igazolást a rendőrök miatt, különben elvinnék. Ezeken az igazolt napokon pénzt tud keresni a számlákra. A felénél sem jártunk, mikor elővettem a pénztárcámat, de nem engedte. Mindenképp el akarta mindet mesélni. Az utolsó kettő előtt ismét próbálkoztam, de nem tágított. Végig kellett hallgatnom a meséket, csak ezután fogadta el a pénzt. Megdolgozott érte!
Sok magyar gyereket kivinnék ide, egy kicsit körülnézni! Jó lenne, ha tudnák viszonyítani a helyzetüket. Egy biztos: minden alkalommal keresni fogom őt, és ahogy tudom, segítem. Nagy lélek, és becsülöm őt.
Az érdekes, meséltem róla később Marosvásárhelyen, és sokan ismerik. Híre van a srácnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése