Felemelni másokat

"Mi van akkor, ha szinkronisztikus körülmények között találkozunk valakivel, de eleinte nem kerül felszínre semmiféle üzenet - vagy, ami még valószínűbb, az üzenetet a félelem, vagy valamiféle hatalmi dráma leblokkolja?

A legelső, amit tehetünk, hogy belülről megemeljük energiaszintünket, azáltal, hogy a szeretetre, a környezethez való kapcsolatra koncentrálunk.

Ebből a magasabb energiaállapotból friss szemmel tekinthetünk az illetőre, akivel beszélünk.
Ha hatalmi drámával kerülünk szembe, tökéletesen az illetőre összpontosítva mindenekelőtt szeretetet és energiát kell adnunk neki. Ilyenkor spirituális energiát küldünk a felsőbb énjének, ez lehetővé teszi számára, hogy engedjen a hatalmi dráma által megszabott merev viselkedésből.

A misztikus hagyományok szerint ennek különleges módja van. Az emberi arc az összes vonásaival, körvonalaival és árnyékaival nagyon hasonlít a pszichológiai tesztekben használt tintafoltokra. Ennélfogva az arcokon látott kifejezések sokszor a mi belső beállítottságunk tükörképei. Ha saját hatalmi drámánk szerint erőszakos, ostoba vagy felelőtlen embert kell látnunk valakiben, aki csak szembejön, akkor olyanokkal fogunk találkozni. Sőt az, akivel beszélünk, maga is ilyennek fogja érezni magát, talán még fenyegető, ostoba vagy felelőtlen kijelentéseket is tesz, és később úgy emlékszik majd, hogy ebbe a szerepbe kényszerült a beszélgetés során.

Ne feledjük, hogy az univerzum reagál az elvárásainkra. Gondolataink, hiteink, akárcsak az imák, kisugároznak a világba, a környezet pedig igyekszik megadni nekünk mindent, amit kívánunk.
Az tehát a lényeg, hogy energiaszintünk magas legyen, és akaratunk hatalmát pozitív módon használjuk.

De pontosan hogyan valósítható meg ez? Hogyan állíthatjuk az új fókuszt a másik emberre? Mostantól, ha valakinek az arcára nézünk, mire figyeljünk?

A válasz természetesen az, hogy az arc teljességére figyeljünk, és teljes nyitottsággal figyeljünk rá. Amíg beszél, odaadó figyelemmel megpillanthatjuk felsőbb énjét, tágabb tudatának megnyilvánulását.
Különböző vallási hagyományok ezt a gondolatot úgy fejezik ki, hogy a másik ember arcán megpillantjuk a dicsőséget, a Krisztust, a géniuszt. Ha ehhez a felsőbb énhez, a géniuszhoz szólunk, és közben szeretetet sugárzunk, akkor mindegy, milyen szavakat használunk, beszélgetőpartnerünk is átlép a magasabb tudatállapotba - talán életében először tapasztalja meg azt.

Ezt nevezzük mások felemelésének, amelyben immár tudatosan tudunk részt venni.
Úgy hiszem, egyre többen vagyunk olyanok, akik ezt a módszert magasabb, etikai alapállásból alkalmazza.
Évezredek óta tudjuk, milyen fontos, hogy szeressük egymást, és hogy ennek sorsfordító eredménye is lehet.

Most éppen ennek a szeretetnek az átadását, annak sprituális részleteit tanuljuk.

Alapvetően fontos, hogy megértsük: a szeretet nem azt jelenti, hogy mindig kedvesek, mézesmázosak legyünk egymással. Létezik egy pszichológiailag pontosan kürülírt módszer a szeretetre, meghatározott szándékkal és összpontosítással ezt kell alkalmaznunk.

Ha úgy vesszük, ez az etika teljes mértékben önző jellegű, ugyanis ha ezt gyakoroljuk, a többi emberrel való kommunikációtól mindig többet kapunk, mint amennyit befektettünk.
Amikor beszélgetőpartnerünk felemelésére törekszünk, az illető közelebb kerül felsőbb énjéhez, annak bölcsességéhez és céltudatosságához.
Ennek hatására gyakran előfordul, hogy olyan témát, ötletet, gondolatot hoz szóba, amely szinkronisztikus üzenetet hordoz számunkra, esetleg épp egy olyan megoldást, amelyre régóta vártunk.

A módszer további haszna saját energiaszintünk megemelkedése.
Amikor szeretetenergiát adunk másoknak, magunk is a bennünk áradó isteni energia csatornájává válunk - olyanok leszünk, mint a kehely, amely túlcsordul, s így tartalmához más is hozzájuthat.
Ha belső kapcsolatunkat meggyengültnek érezzük, helyreállításának gyakran az a leggyorsabb módja, ha másokat felemelünk.