Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. október 2., kedd

Kvantumfizika érthetően 1


Nagy Gergely zseniális és érthető cikkét megosztom itt, mert fontosnak és érdekesnek tartom. Mindig is tanítottam, amit már évezredekkel szintén megtettek a bölcsek: MINDIG MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG. MINDEN HAT MINDENRE. Talán, ha a fizikusok odafigyeltek volna ezekre a tanításokra, most előbbre lennénk az ismeretekben, de hát soha sem késő. :-) Íme a cikk, több részletben, mert elég hosszú.
 
Figyelmeztetés- Vigyázat! Rendkívül hosszú, és meglehetősen sok fantáziát, egyben nyitottságot, és időt is igénylő cikkünk nem kíméli a vélt vagy valós igazság megismerésére vágyó olvasóinkat. Amit ígérhetünk - ha valaki végére ér mindannak, amit itt leírtunk, újra és újra átgondolja, összeveti független forrásokkal, az megértheti - cikkünkben javasolt kísérleti eszközeinkkel akár még a relativitáselmélet kereteit is meghaladó módon szert tehetünk a hiperűr legfrissebb kvantum-térképére, valósággá téve a Végtelen Határok és megannyi sci-fi jóslatait. De ennek a megértéséhez a leges-legelejéről kell mindent kezdenünk.
Tartalom
Felejtsünk el mindent
A legszebb kísérlet
Ahol a misztikum kezdődik
A mérés és a megfigyelő szerepe
Schrödinger macskája

A koppenhágai értelmezés és a több-világegyetem változat
Kvantumradír-kísérletek
Késleltetett választásos kvantumradír
Egy extrém kommunikációs kísérlet
A kvantum-radar felvetés
Kvantum-radar és a fekete lyukak
Multidimenzionális valószínűségi hullámok
Zárszó
Felejtsünk el mindent
Ahhoz, hogy esélyünk legyen elmerülni ebben a varázslatos világban, először is el kell felejtenünk szinte mindent, amit az objektív világegyetemről eddig tudunk, tudni véltünk, ill gondoltunk. Ezt már a "Fénynél is gyorsabban" c. írásunkban is javasoltuk, de ez most hatványozottan igaz az alább leírtakra. Talán a logikát és a kommunikáció alapjait megőrizhetjük, de ezeket is csak részben: kényszerből, fenntartásokkal - hamarosan megértjük, miért.
 

Hogy látjuk a világot?

 
Mi, emberek általában érzékszerveinkre támaszkodunk a külső világ megítélésében. Természetesnek vesszük például, hogy vannak körülöttünk tárgyak és más élőlények, relatíve jól meghatározható helyen és/vagy sebességgel mozogva; valamint vannak más emberek is, akik ugyanezeket a tárgyakat és élőlényeket nagyrészt ugyanolyannak és ugyanúgy látják és érzékelik, mint mi.

Ezen kívül szentül hiszünk olyan megkérdőjelezhetetlennek tekintett (ám tudományosan soha meg nem magyarázott, főleg nem bizonyított) fogalmakban, mint például az öntudat vagy a szabad akaratunk - és persze abban is, hogy minden más élőlény rendelkezik ugyanezen tulajdonságokkal, tőlünk függetlenül.

Bár mindezeket részben már a Heisenberg-féle határozatlansági teória és az Einstein által napvilágot látott relativitáselmélet is megkérdőjelezte; a kvantumfizika jelenségei alapjaiban ingatják meg erre épülő világképünket. Sőt, ha még pontosabbak akarunk lenni -gyakorlatilag nevetségessé teszik megfigyeléseinket és önértelmezésünket.
Mi a valóság?
 
 
A valóság - legalábbis ahogy a kvantumfizika jelenlegi kísérleti eredményei sugallják - még csak nem is hasonlít arra, amit vizuálisan érzékelünk.
Nincsenek például jól meghatározható helyzetű tárgyak, sem élőlények. Egyáltalán nem biztos, hogy az öntudatunk a sajátunk, és főleg nem, hogy a testünkhöz köthető. Nem biztos, hogy létezik szabad akarat, vagy ha mégis, akkor egészen másképp, mint ahogyan ma gondoljuk.
Nem biztos, hogy a fénysebesség az elérhető legnagyobb sebesség; nem biztos (sőt igen valószínűtlen), hogy csak 3 térdimenzió van, és hogy az idő bármiben is különbözik ezektől. Végül, nem biztos, hogy létezik egyáltalán olyan, hogy objektív világegyetem; vagy éppen megfigyelt pillanattól független jelen, jövő, vagy múlt.
Éppen ellenkezőleg, számtalan jel mutat arra, hogy a világegyetem részben vagy talán teljes egészében "szubjektív" hely: vagyis minden öntudattal rendelkező élőlénynek (még általánosabban: minden önmaga és a külvilág érzékelésére képes rendszernek) saját, egymásétól tetszőlegesen különböző világegyeteme van; az objektívnek hitt univerzum pedig talán csak ezek szuperpozíciója, amely csak azon pontokon és úgy kapcsolódik, illetve válik érzékelhetővé (megfigyelhetővé), a többi, öntudattal rendelkező rendszer (élőlény, vagy azok csoportja) számára, hogy ne okozzon paradoxont semmilyen szemlélő esetében sem.
(Ide kell írnom, hogy ezért az "élettelennek" tartott tárgyak is beletartoznak a "külvilág érzékelésére képes rendszer" fogalmába. Ezért tud az autónkban ugyanaz elromlani, ami az életünkben. Erős szimbólumrendszer, és nagyon hatékonyan tud segíteni, ha odafigyelünk rá. Köszönöm, hogy beigazolható mások számára is. :-) kvm )
 
És ami az egészben a legszebb (egyben tudományos hitelesség szempontjából legfontosabb), hogy mindezeket nem filozófusok álmodták meg a "semmiből". Éppen ellenkezőleg, szigorúan kontrollált körülmények között elvégzett kvantumfizikai kísérletek egész sora igazolja, illetve vetíti előre a döbbenetes állítások jelentős részének létjogosultságát.
És hogy mégis hogyan? Kezdjük az elejéről!
(folytatom a következő cikkben.)