Vasárnap délelőtt a csepeli Lidl parkoló. Nusinak vettem péksütit, és már toltam volna vissza a bevásárló kocsit a helyére. Vártam a soromra. Mellettem fiatalabb nagyszülők két alsó tagozatos kisfiúval. Nagypapa épp próbálja kinyitni a hengeres formájú cukrot, talán Mentost. A két legény szinte tátott szájjal áll előtte és várják az édességet. Nagypapa mosolyog, süt a nap, minden rendben.
Ekkor a vonalszájú, szikár nagymama hangja belesikít az idillbe:
- Nem ehetsz most cukrot, piszkos lett a kezed! Majd otthon, kézmosás után! - szól a megriadt kicsire.
Mi a fene van?
Nézem a gyerek kezét. Semmi tehéntrágya, vagy hasonló. Mit foghatott meg a boltban? Netán egy mosatlan almát? Vagy egy poros üdítős üveget? :-) Vegyszert nyilván nem, mert azt talán ásványvízzel már most lemosná. Izomtesztem működik, semmi baj a gyerek kezével.
Nagypapa arcán egy mimikasor játszódik le. Már látom, ez az ezredik eset. Nagymama mindig legyilkol minden örömöt. (Érdekelne, mi az a belső mocsok a nagymama lelkében, amit ezzel a kényszeres tisztaságmániával kompenzál? :-) De hát nem a betegem.)
Legnagyobb döbbenetemre nagypapa megadóan elteszi a cukrot. Normális? A gyerekek lesújtva állnak. Most ivódik a lelkükbe a tisztság-mánia-fóbia + a meghunyászkodás + az értelmetlen helyzetmegoldás. Szép eset.
Nagypapa - ha a gyerekek előtt nem is akar vitatkozni - annyit mondhatott volna:
- Drágám, nem gond, úgyis én bontom ki a cukrot, majd én a saját kezemmel beteszem a szájukba.
De nem, nagypapa "puha pöcs", ahogy Csernus nevezné. Nagypapa inkább feláldozza a fiúkat is, önmagát is, nehogy már kiálljon valamiért.
Aztán látom magamban: nagymama frigid viselkedését nem mindig tudta tolerálni, olykor megcsalta. De mert ezért bűntudata van, most kussol, minden helyzetben. Éljen a családi béke!
És közben szinte zuhanok előre. Az izomtesztem sosem csap be. :-)
Intézményesített földi pokol család jelmezébe bújva. Szegény gyerekek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése