Ahol a misztikum
kezdődik
Egy
elektron elméletileg egy nagyon-nagyon parányi elemi részecske - az általunk
ismert anyagok miniatűr építőköve. Kizárt dolog, hogy egyszerre két különböző
helyen legyen (mint például a kétrés kísérlet nyílásai), főleg ha azok a helyek
milliószor távolabb vannak egymástól, mint az elektron mérete. Így az is kizárt
dolog - gondolhatnánk - hogy mindkét résen egyszerre haladva át, önmagával
interferáljon.
Nos,
látszólag nem is ez történik, hanem valami még ennél is furcsább. Egy önálló
elektron (és egy fény-foton is), a kétrés-kísérletben valójában mindig csak
egyetlen, jól meghatározható (de előre ki nem számítható) helyen csapódik be a
túloldalon lévő képernyőre. Nem hoz létre semmilyen mintázatot, csak egy
pontot.
Az
igazán elképesztő és klasszikus világképünkkel teljességgel megmagyarázhatatlan
jelenség akkor válik megfigyelhetővé, ha egymás után sokszor megismételjük
ugyanezt (tehát, hogy egy-egy önálló elektront, vagy fény-fotont lövünk át a
kétrés-kísérletben). A sok száz, ezer vagy tízezer egyedi részecske végül - ha
becsapódási pozícióikat összegezzük - kialakítják az interferenciaképet, vagyis
azt a mintázatot, amihez elvben azonos és egyidejű forrású hullámok
interferenciája szükséges.
Hogyan
lehetséges ez? Eddigi világnézetünkkel - sehogy. Mégis megtörténik.
Bár
a kísérlet annak idején kevés publicitást kapott, minden résztvevő tudóst
ámulatba ejtett, és elgondolkodtatott azzal kapcsolatban, hogy valamit esetleg
döbbenetesen félreértelmeztünk: eddig.
Be
kell, hogy lássuk - igazuk van. De a rejtély még ennél is mélységesebb,
ráadásul kényes, a tudomány által alig kezelhetőkérdéseket vet fel, ha tovább
vizsgálódunk.
Az
alábbi, egyik legelső videót a jelenségről a népszerűszórakoztató elektronikai
termékeket gyártó japán Hitachi cég kutatói készítették, kommentárjukban pedig
kiemelték - "We have reached a conclusion which is far
from what our common sense tells us" (Olyan következtetésre jutottunk,
amely ép ésszel fel sem fogható)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése