A sakk szó a sahból származik. A sakk-matt azt jelenti, hogy a sah (király) meghalt. A játék valószínűleg indiai eredetű. Azután Perzsiába került, majd az arab világba, onnét Európába. Karmikus játék, ami arról szól, hogy milyen belső kapcsolat van a szabadon választott tettek és a mindenképpen bekövetkező sors között.
Maga a sakktábla az egész világ. Eredetileg valószínűleg indiai mandala-ábra volt. A négy belső kockának kiemelt jelentősége van: a négy elemet - föld, víz, tűz, levegő - jelképezi. Még a modern sakk elméletben is jelentős a centrum megszerzése. A centrum körüli 12 kockából álló sáv a Nap pályájának szimbóluma, a 12 állatövi jeggyel. A legkülső sáv a Hold 28 házának felel meg. A fehér és fekete kockák váltakozása a nappalokat és éjszakákat jelentette.
A tábla 64 (8x8) kockából áll. Ennek indiai neve astapáda, az időben egymás utáni mozgások tere.
A világ két hadsereg kozmikus csatatere, ahol a jó és a gonosz szellemi lények csapnak össze.
A figurák: a sah (király), a vezír (vezér), az elefántok (futók), a lovasság (huszárok), a nehéz fegyverzetet képviselő harci szekerek (bástyák), valamint az első sorban elhelyezkedő gyalogos-dárdás harcosok (gyalogok).
A sakkjáték a szenvedélyek korlátozására tanít, a pontos emlékezés, az okos számítás és előrelátás érdekében. A játék kezdetén a lehetőségek száma végtelen, és a választás a játékos belső szabadságától függ. De - éppen úgy, mint az életben - bármilyen rossz, hibás választás kényszerpályához, egyre korlátozottabb lehetőségekhez vezethet, egészen a bukás végzetéhez. Tehát a belső szabadság csak akkor jutalmaz sikerrel, ha a játékos ismeri a sakkjáték (az élet) törvényeit és be is tartja azokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése