Borvíz

Nem győztem betelni a táj látványával.

Ismét lovas - szánkós élményben volt részem.

Elmentünk borvízért.

Imádom a fenyőket. Elképesztő méretűek,
és sajnálom, hogy az illatukat nem tudom megosztani Veletek.

Bár sütött a nap, azért cudar hideg volt.
De mit bántam, a szemem habzsolta a látnivalókat.

Kár, hogy a nap csillogása a hó felszínén nem jön át a képeken!

Fecske és Kati: anya és lánya.

Azt hiszem, utoljára kisgyerek koromban volt sapkám.

De most vettem egyet, mert idén igazi télben van részem.
Sajnos a fogyásom sem látszik, mert számtalan réteg pulcsi van rajtam.

Már több alkalommal ittam a borvízből.

Szerencsére akkor nem láttam, hogy innen jön a víz.

Az ÁNTSZ nézhetne nagyot.

De mivel nem lett soha bajom tőle, iszom tovább is bátran.

Tényleg jót tesz.

És persze évezredekig nem akadályozta meg az embereket a hivatali bürokrácia.

Szeretem, hogy bárhová megyünk, a lovak mindig kapnak enni.

Ezt a kirándulást is a maradandó élmények közé sorolom.

Hála és köszönet érte minden érintettnek!