Éjjel komoly hó hullott ismét. Tanácstalanul álltam, hogy el merjek indulni haza, vagy sem... aztán a "Győzelmet" húztam. Úgy döntöttem, elindulok hát. Nagyon lassan lehetett haladni. Ha már 50 km/h sebességgel haladtam, úgy éreztem, hogy száguldok.
Csaba programot cserélt a GPS-ben. Másfelé irányított, mint eddig. Mivel Égi segítséget kértem a hazaúttal kapcsolatban, jelnek vettem, és hagytam magam másfelé vezetni. Nem bántam meg. Lélegzet elállító tájon haladtam át: a Maros folyó mentén halad az út. 
Itt és még most egész kicsi a folyó. Gondolom, ha elolvad ez a tömérdek hó, magasabb lesz a vízállás.
Nem volt könnyű fényképezni, mert nagyon sok kátyú van az úton és sok helyen latyak is.
Ezek az ember méretű jégcsapok mutatják, hogy milyen hideg van itt.
Emlékképek jöttek elő 6 éves koromból. Anyuékkal jártam már itt. Látni akarom tavasszal és nyáron is, az őszi színpompáról nem is beszélve!
Így néz ki egy kis kert egy faluban.
Így néz ki egy kis kert egy faluban. Bár pénzügyileg ez volt eddig a leggyengébb út,
mégis élményekben és látványban igen gazdagon éltem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése