Bár augusztus óta havonta járok Marosvásárhelyre, most adódott először, hogy ki tudtam sétálni kicsit a városba. Egyébként ebben az utcában töltöm az időm. 
Az utca vége merőleges a Poklos patakra. Talán bokáig ér benne a víz, ami most befagyott,
de volt, mikor elöntötte a várost.
Nehéz elképzelni.
Két utcányira jutottam el, és impozáns, régi, szép épületeket láttam.
Na jó, ilyent is. :-DÉrdekes a ház oldalán a szocreál falfestmény.
De hát a retro úgyis divat.
Jó érzés, hogy szépen karban vannak tartva ezek az épületek.
Havas eső áztatott közben, és fújt a hideg szél.
Megtaláltam azokat az épületeket, amikre 6 éves koromból emlékeztem.
Csak a szüleim hiányoznak a visszatekintéshez.
Ezeket még igazi építészek tervezték,
Ezeket még igazi építészek tervezték, akiknek volt arányérzékük, ízlésük.
De itt van ez a rémség.
De itt van ez a rémség. Már átadáskor is jellegtelen, fantáziátlan, igénytelen volt.
Milyen lesz évtizedek múlva?
Belül sem jobb.
Számtalan ékszerbolt, cipőbolt van benne,
de egy szelet kenyeret sem tudtam venni.
A felső szinten vannak büfészerűségek,
de inkább kihagytam őket.
Csípős csirkemell nem volt a KFC-nél.
A szárnyat és a combot nem eszem meg.
Az én hibám, miért válogatok...
Visszasétáltam az esőben a McDonadl's üzletébe.
Visszasétáltam az esőben a McDonadl's üzletébe.
Ettem két sajtburgert.
Sajnos a tükörtermet nem tudtam megnézni a kultúrpalotában,
Sajnos a tükörtermet nem tudtam megnézni a kultúrpalotában,
mert korán bezárt.
Várom a tavaszt, és akkor messzebbre is elmerészkedem.
Várom a tavaszt, és akkor messzebbre is elmerészkedem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése