Kissé keserűen nézem az eseményeket. Már szombaton kezdődött, mikor Zsófival lementünk hátra, a játszótérre. A szánkódomb a lányaim gyerekkora óta sokkal alacsonyabb lett, az erózió megtette hatását. Senkinek nem jutott eszébe feltölteni. Viszont bamba módon körbeépítették parkolóval. Kiszorulnak a gyerekek a saját területükről néhány lusta majom miatt, aki képtelen 10 métert megtenni a kocsijáig. Most tömeg várta, hogy sorra kerüljön, mert már csak szűk sávban tudnak lejönni a dombról, ha nem akarnak nekilandolni a körben parkoló autóknak. 
Hétfőn jött a folytatás. Be kellett mennem az ETI-be. A főútvonalak még csak le voltak takarítva, de a mellékutcákat rémes állapotban találtam. Pörgő kerékkel, komoly erőpróba lett a leparkolás. Mit csinál az az anyuka, aki a pici gyerekével le kell menjen vásárolni? Babakocsival lehetetlen a közlekedés, nem szólva az idős és a mozgáskorlátozott emberekről. Azért én emlékszem, hogy gyerekkoromban minden télen volt ekkora hó, de a házmesterek kupacokba összelapátolták a havat, és közte lehetett járni. Mi ebben a lehetetlen?
Újabb próbatétel: leparkolni a Csepel plázánál. Konkrétan lehetetlen. Pár kör után minden kocsi feladta. Bent az üzletekben bambán ülnek és a "válságra" fogják, hogy nincs forgalom. Nem, csak venni kéne egy kis hókotrót, és megoldani a parkolás lehetőségét.
Tegnap visszavittem a kijavított természetgyógyászat vizsgadolgozatokat az ETI-be. Rutinosan már a körúton parkoltam le, és besétáltam a Horánszky utcába. Jól is tettem, mert hétfő óta egy hókotró járhatott már a mellékutcákban, és lazán rátolta a havat a parkoló kocsikra. Most már lehetetlen leparkolni. Ügyes. A hólapát még mindig ismeretlen fogalom?
Kiértem a Zápor utcába. Sorban álltunk páran a szűk utcában, mert egy kocsi vesztegelt az út közepén. Megindult a dudálás egy idő után. Semmi. Még duda, semmi. Percek múlva egy ősbunkó kijött a számistástechnikai boltból, elnézést sem kért, beült és továbbhajtott. Rácsodálkoztam erre az "emberi" létformára. Ő a világ közepe?
Pár óra múlva fokozták a mutatványt. Végezvén a munkámmal, beültem volna az autómba, amit nagy keservesen tudtam egy hóbuckán leállítani. Mit látnak szemeim? Egy "házmester" lapáttal a kezében! De mit csinált a szerencsétlen? A járdával párhuzamosan legalább 2 autónyi helyen barrikádot emelt a hóból. A hazaérkező kocsitulajdonosok majd örülnek neki. Ráadásul - bár én már a másik ház előtt parkoltam - az én kocsim mögé is emelt egy buckát. Naívan - mindenki magából indul ki - előbb azt hittem, csak logisztikailag gyenge a férfi, és nem látta, mit csinált. Elkértem a hólapátot, hogy ki tudjak állni. Mire a válasz: "Nem adom, próbálkozzon csak!" - és vigyorgott. Ja, hogy ez tudatos volt?! Ismét kértem a lapátot, de ő vihogva becsapta a kaput. Hiába dörömböltem, nem nyitotta ki. Nem értem. A Világ olyan gyönyörű, annyi szép és érdekes dolog van szerte, mindefelé. Miért szívatja magát ennyire ez az ember? Milyen lehet a lelke, ha ez okoz neki örömöt? Szánalmas létforma. Kár érte, és kár ezért itt részt vennie a létezésben.
Azt látom, hogy egy kis havazás által tesztelve vagyunk, de túl sokan megbuktak / megbuknak ezeken a próbatételeken tolarenciából, segítségnyújtásból, emberségből, logisztikából...
"Hétfőn és kedden is -32 fokra hűlt hajnalban a levegő Csíkszeredán. Az Olt völgyében fekvő Csíkszeredán hétfőn és kedden a -32 fokot mérték. Napközben sem volt melegebb a városban -14 foknál, és ez még az ottani átlagos értéknél van bő tíz fokkal alacsonyabb. A fagyos időben eddig huszonketten vesztették életüket az utóbbi hat napban Romániában, és csak az utóbbi 24 órában tizenegyen haltak meg."
Nos, én ma elindulok Marosvásárhelyre, és a jövő héten Csíkszentdomokosra. Igazán nincs bennem félsz, mert már tapasztaltam, hogy ott nem lepődnek meg, ha télen esik a hó, és el is tudják takarítani, ki tudja miért? Csak a határig is el kell jutni, és az a nagyobb falat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése