Először megköszönöm a drukkolást, reikit, ki mit tett, szerencsésen megérkeztem Csíkszentdomokosra. Udvarhelyen még könnyűnek tűnt az út, olvadt és sütött a nap az udvaron.
Megálltam a Kauflandnál, mert pénteken még a hétfőn vett kenyeret ettem, és már nagyon száraz volt. Hétfő este megérkeztem, és péntek délután jöttem ki az udvarról. Nem volt időm vásárolni friss élelmet. A kolbászos kenyér elég unalmas 5 napon keresztül. :-) Viszont ismét remek embereket ismertem meg ezúttal is.
Biztos van sok ennél jobban fizető tevékenység, de én élvezem az emberekkel foglalkozást. Szárnyaló élmény, mikor látom, hogy valamit megértenek más aspektusból, vagy mikor megkönnyebbülnek, feloldozzák önmagukat. Jó érzés, mikor valami a helyére kerül, és ezzel megszűnhetnek a fizikai tűnetek, amik figyelmeztették, hogy valamit nem jól csinálnak, gondolnak, éreznek. Nincs is ennél szebb "munka". (Persze biztos van, mert más, másban leli az örömét. :-) )
Mire kijöttem a boltból, elkezdett esni a hó. A Hargitán már komolyan kavarta a szél, és csak lépésben haladtunk.
De végül itt vagyok. Imádok itt lenni.
Beszélgettem valakivel, hogy bár itt sokkal szerényebbek a körülmények, mégsem panaszkodnak úgy az emberek, mint otthon. Őszintén szólva jobban érzem magam itt, mint Magyarországon. Ő azt felelte, az itt élő embereknek mindig nehéz volt, évszázadok óta. Hozzászoktak és viselik a helyzetet, azon vannak, hogy megoldást találjanak. Mennyire igazuk van: a gondolat teremtő ereje! Aki panaszkodik, az annál több bajt teremt maga köré.
Itt - bár lélegzetelállítóan gyönyörű a táj - nem alkalmas a talaj a mezőgazdaságra. Például itt Csíkban csak a burgonya terem meg. Próbálkoztam koktél paradicsom palántával, mire majdnem megérett, elvitte a jég. Itt nincs elég meleg sem, hogy beérjenek a gyümölcsök. A bárányok legelnek, és aztán meg lehet őket enni. Ahol egy kis vízszintes talaj van, ott megél a burgonya.
Harmadik éve járok ki, és megtanultam, hogy kevés dolog kell az embernek. Otthon temérdek felesleges kacatot gyűjtünk be.
Itt az emberek még beszélgetnek egymással, segítik egymást, tudnak a másikról.
Viszont a hölgy azt is elmondta, hogy a városokban már inkább ők tanulnak el sok marhaságot tőlünk, ahelyett, hogy innen szivárogna át sok értelmes dolog. Nos, ami rajtam múlik, megteszem. Én átszivárogtatom haza az információt ezekről az értékekről, amik még élvezhetőek itt. :-)
Nem arról van szó, hogy az idő kerekét visszafordítsuk. Nem is lehet, nem is kell. De az értékeket meg kellene őrizni.
Milyen eszement ötlet, hogy 3 éves kortól kötelező lesz az ovi a gyerekeknek??? Az első 5 év határozza meg az embert: milyen benyomások érik, stb. Innen a következő, hogy amint megszületik a gyerek, kiveszik a lábunk közül és meg is van a falanszter. Madách sajnos rossz jövőképet festett, és ez megvalósulni látszik. De az épp uralmon lévő hatalomnak jó, mert az igényeinek megfelelően neveli a gyerekeket, hogy remek rabszolgái legyenek. Egyéniség kizárva. Pedig az Univerzumnak ez a lényege: nincs két egyforma ember, nincs két egyforma hópihe. Osho mennyire jól látta ezt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése