Patka Róbert is elment

Péntek este a Starlife előadás végén kaptam telefonon a hírt: csütörtökön Róbert infarktust kapott és elment. Döbbenet. Elsején még fél napot együtt töltöttünk, rengeteget nevettünk és jókat beszélgettünk  komoly dolgokról is. A segítségem is kérte valamiben. És egy hétre rá már nincs köztünk.

Mióta Erdélybe járok, ismerem. A legelső alkalommal adott egy nagy tanítást: ne ítélj meg senkit a külsejéről! Egy előadáson találkoztunk elsőre, és ő volt a teremben a legéberebb elme. Felmentünk aztán páran a szobámba beszélgetni, is ettől kezdve szoros barátság alakult ki közöttünk.

Soha nem törődött a formaságokkal. Ha meleg volt, felvett egy lenge szoknyát, nagy derültséget keltve, de így szerettük, és senkit nem zavart ez. Csontkovácsként dolgozott, legtöbbször ingyen, vagy nagyon jelképes összegért. De Ilonával együtt nagyon jó lelkek voltak. Az Ő házukban tartottam pár tanfolyamot, ingyen adták a helyet, cserébe ingyen tanultak. Mindig jó beszólásai és meglátásai voltak. Örülök, hogy a Reiki mestere lehettem.

Sokszor adtam neki könyveket, akiket le tudott másolni és így tovább is adta azoknak, akiknek nem volt pénze megvenni azokat. Számtalan filmet, hanganyagot cserélgettünk az évek alatt. Megosztottuk, amink volt. Terjesztettük a tudást.

Minden kimenetelem alkalmával találkoztunk, ha nem is volt náluk tanfolyamom. Ő minden alkalommal bejött hozzám az Oázisba, és legalább egy fél napot átbeszélgettünk. Ki nem hagytunk volna egy alkalmat sem. Így volt ez elsején is.

Nagyon fog hiányozni a nevetésed, a sok bölcs meglátásod! Túl korán mentél el.... (1959 tavaszán jött közénk.) Nem kímélted magad!

Néha a mellkasához nyúlt: "Figyelmeztet a Főnök." :-) Hallgatnod kellett volna rá!!!

.

Vasárnap óta már Borszéken pihen az ősei körében.

"- A halál csak egy ajtó egy új dimenzióba.

- Mégis, mindannak ellenére, amit mondasz, a szeretteink és mi magunk is elmegyünk egyszer.

- Soha, de soha nem veszítjük el a szeretteinket - mondom. - Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből. Csak nem egy szobában vagyunk velük. ..

Minden éjszaka, amikor alszunk, átkerülünk egy másik síkra. Beszélünk az élőkkel, beszélünk azokkal, akiket halottnak vélünk, azokkal, akik egy másik dimenzióban vannak, és önmagunkkal is - azokkal, akik valaha mi voltunk, és akik majd egyszer mi leszünk.

- A szeretet mindig legyőzi azt, amit halálnak hívunk. Ezért nem kell megsiratnunk a szeretteinket, hiszen továbbra is a szeretteink maradnak, és mellettünk maradnak.

Az elmenetelt visszatérés követi, a visszatérést pedig mindig újabb elmenetel."

(Coelho: Alef)