Fura éjszaka van mögöttem, de kezdem az elején. Tegnap délelőtt Lonci lelkesedett nálam, aztán Tibi váltotta fel délben, itt is volt késő estig. Már a múlt alkalommal meglepett egy projektorral, aminek kimondhatatlanul örültem, mert még nívósabb lehet az oktatás.
Tegnap egy remek fényképezőgépet hozott nekem.
Nálunk a fotózás családi, tradicionális "betegség". :-) Már kicsi koromban szisztematikusan végigjártuk Apuval az egész országot, feltérképezte, melyik faluban, városban mi lehet forgatási helyszín. Közben tanultam fényképezni. Aztán otthon jött a java. Előhívás, nagyítás a sötét fürdőszobában. Gyerekként maga volt a csoda, ahogy a folyadékban a fehér papíron megjelent a kép, amit készítettem. Lehetett játszani azzal, hogy csak halvány képet akarsz, vagy éles kontrasztot. A kép komponálása is izgalmas tevékenység. Mit hagysz le róla, mit emelsz ki?
Manapság a digitális képeknél remek programok vannak erre. Apu mennyire élvezné ezt a technikát!
Aztán Viki vitte tovább a családi tradíciót. 16 évesen már kiállították a képeit. És most Zsófi folytatja a sort. Ez remek érzés! Valami maradt Apuból....
Tibi késő este hazament, én ráröppentem a gépre és a leírásra. Ismerkedem a masinával. Aztán válaszoltam pár levélre, és gondoltam, az ágyban még olvasom a használati utasítást. Úgy telt el az éjszaka, hogy elolvastam egy funkciót, belealudtam, felébredtem, folytattam az ismerkedést, belealudtam, olvastam, bóbiskoltam, olvastam és próbálkoztam.
Hajnalban inkább már felkeltem. :-)
Rá kellett jönnöm, valami nem stimmel. Soha nem izgatott fel a divat, a smink, a kenceficék. Annál jobban a repülés, az autóvezetés, a fotózás, a számítástechnika. Ezek hoznak lázba. Nem a szokásos női tevékenységek. Bezzeg Anyu korcsolya- és táncbajnokságokat nyert, de az tőlem fényévekre áll. Ez van, én élvezem. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése