Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. április 30., hétfő

Kórházi állapotok


Húsvét hétfőn írtam a János kórházról. Most Marosvásárhelyen össze tudtam hasonlítani a helyzetet. Sokkoló élmény volt.


Nem akartam hinni a szememnek. Mintha a 60-as évek óta megállt volna az idő.


A fűtés.


Kezet akartam mosni, de a szobában nem volt vízcsap. Az egész osztályon egy női mosdó van a folyosón. Bementem. Ez az egyetlen árva csap van, hogy ha valaki fogat akar mosni, vagy kezet. Nincs több.


Illetve ez még van, de gondolom ez inkább a takarításra, a vödörnek.


Ennek, ez a korszerű takarítás.


Két ilyen zuhany van. Kézi megoldás nincs.


Van még egy harmadik hely, ahol akit kell, lefürdetnek. Nem tudtam lefényképezni, mert annyira szűk volt minden, nem fért bele a képbe.


A parányi ablakon legalább zöld fákra lehet kilátni.


A következő sokk: ebből van 3 darab.


Tendencia, hogy nincs ülőke? Persze minek is? Úgysem ülnék le.


Ezek is egyformák. Rendes lehúzó helyett drótok vannak.


Mondom én, hogy 60-as évek! Sajnos életlen a kép, de nem bánom.


Ő lenne a "társalgó"?


A lépcsőház ablakai. :-(


Igazán itt lettem mérges. Nem pénz kérdése, hogy a növények haldoklanak, mert por száraz mindnek a földje. Senkinek sem jut eszébe meglocsolni? Személyzetnek, orvosnak, betegnek? Bárkinek?


Szekrények a folyosón.


Sajátos tákolmány a várakozó betegeknek.


Rettentő állapotok. De persze vannak a Földön olyan helyek, ahol még ez is luxusnak számít. Megint elgondolkoztam az ELOSZTÁSON.
És itt GYÓGYULNI kellene az embereknek.