Húsvét hétfőn írtam a János kórházról. Most Marosvásárhelyen össze tudtam hasonlítani a helyzetet. Sokkoló élmény volt.
Nem akartam hinni a szememnek. Mintha a 60-as évek óta megállt volna az idő.
A fűtés.
Kezet akartam mosni, de a szobában nem volt vízcsap. Az egész osztályon egy női mosdó van a folyosón. Bementem. Ez az egyetlen árva csap van, hogy ha valaki fogat akar mosni, vagy kezet. Nincs több.
Illetve ez még van, de gondolom ez inkább a takarításra, a vödörnek.
Ennek, ez a korszerű takarítás.
Két ilyen zuhany van. Kézi megoldás nincs.
Van még egy harmadik hely, ahol akit kell, lefürdetnek. Nem tudtam lefényképezni, mert annyira szűk volt minden, nem fért bele a képbe.
A parányi ablakon legalább zöld fákra lehet kilátni.
A következő sokk: ebből van 3 darab.
Tendencia, hogy nincs ülőke? Persze minek is? Úgysem ülnék le.
Ezek is egyformák. Rendes lehúzó helyett drótok vannak.
Mondom én, hogy 60-as évek! Sajnos életlen a kép, de nem bánom.
Ő lenne a "társalgó"?
A lépcsőház ablakai. :-(
Igazán itt lettem mérges. Nem pénz kérdése, hogy a növények haldoklanak, mert por száraz mindnek a földje. Senkinek sem jut eszébe meglocsolni? Személyzetnek, orvosnak, betegnek? Bárkinek?
Szekrények a folyosón.
Sajátos tákolmány a várakozó betegeknek.
Rettentő állapotok. De persze vannak a Földön olyan helyek, ahol még ez is luxusnak számít. Megint elgondolkoztam az ELOSZTÁSON.
És itt GYÓGYULNI kellene az embereknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése