Még mindig Feldmár András. Érdekes megközelítést hallottam Tőle a függőségtől. Eddig én is úgy gondoltam, hogy ártalmas dolog. De új aspektust villantott fel. Szerinte megszületéskor pokolian is függünk a szülőktől, a felnőttektől. Ha sokáig él az ember, akkor a végén szintén függeni fog azoktól, akik ápolni fogják. Akkor közte miért baj a függés?
Nem a FÜGGŐSÉG a probléma, hanem a SZABADSÁG elvesztése!
Tényleg. Ebben igazat adok.
"Ne kelljen fizetni az együttlétért a szabadságunkkal, önmagunk maradhassunk, de élvezzük egymás társaságát!"
Számomra csodás megfogalmazás! Mindig ezt tanítom, csak más szavakkal!
"Ha az anyám szeretett volna, akkor megengedni, hogy az legyek, aki vagyok, nem ahogy ő elképzel."
Ez megint nagyon igaz. Ezt hallgatom napok óta Csernustól is. Ezt tanítom mindig is, és én is így éltem. Szerencsém volt a saját szüleimmel. Én is így neveltem a lányaimat. Sajnos a környezetemben már nem működik. Sok felnőtt képtelen elfogadni, hogy a gyermekének csak lehetőséget ad a leszületésre, de épp olyan fejlett lélek van a gyermek testében, akinek SAJÁT EGYÉNISÉGE van, és nem a szülő miniatűr változata akar lenni, hanem ÖNÁLLÓ EGYÉN.
A Szülő ne a saját félelmeitől akarja megóvni a gyermekét. Mutasson példát, ha hagyja szabadon a gyereket. A hitelesség nagyon fontos.
Megemlítette, hogy volt 4 sorozatosan öngyilkos fiatal páciense. A végeredményt mondom csak: mind a 4 lány évente abban a hónapban akart öngyilkos lenni, mikor az anyja meg akarta szakítani a terhességet. Amelyik gyógyszert vett be, annak a lánya is gyógyszerrel akart véget vetni az életének, amelyik kötőtűvel próbálta elhajtani a gyermekét, meg is sebezte, ő pengével vágta meg magát. De mivel a terhesség megszakítás sem sikerült annak idején, a kísérletek is szerencsére kudarcba fulladtak. Miután tisztázódott mind a 4 eset, a gyerekek többé már nem akartak meghalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése