Most találtam erre a dalra. Felkavart egy emlék:
Gimnazista koromban 4 éven át, minden reggel egy nálam pár évvel idősebb fiatalemberrel utaztam egy buszon. Akkor még járt a 6-os busz az Üllői úton. Mindketten a Leonardo da Vinci utcában laktunk, pár háznyira egymástól. Itt szálltunk fel a buszra és mindketten az Astoria megállóig mentünk. Hamar feltűntünk egymásnak, és egy pár hét után mindig megvártuk egymást. Ha az egyikünk már a megállóban állt, és jött a busz, de a másikunk még nem ért oda, elengedtük a buszt. Olykor ezen le is buktunk, mosolyogtunk, és ez így volt jó. Soha nem beszéltünk egymással, "csak" ennyi volt, de ez 4 évig, iskola idő alatt.
Én Joe Hillnek hívtam magamban, mert ment akkor egy film, és hasonlított a főszereplőre.
Érdekes, hogy két lélek között milyen kapcsolat tud kialakulni. Meleg szívvel gondolok rá. :-) És tanúsítom, van ilyen, mint ebben a dalban. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése