Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és egy öreg kakas.
A baromfiudvar gazdája - aki már maga is benne járt a korban - átérezvén öreg kakasa helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani.
El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki - mintegy bemutatkozásképpen - imígyen szólt éltesebb társához:
- No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot!
Az öreg - félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól - kompromisszumkészen állt a kérdéshez...
- Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten is. Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi!
- Hogy gondolhatsz ilyet, urambátyám! - replikázott a fiatal kakas - Csak nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többször százhúsz órás tanfolyamaimmal, több felsőfokú nyelvvizsgámmal, manager szemléletemmel belemegyek egy ilyen alantas alkuba? Enyém mind a száz, és kész!
- Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem haszontalanul öreg napjaimat...
- Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, égő-vörös tarajomnak, érces hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak - már megbocsáss - a te korodban nyomomba se érhetsz.
- Azért egy próbát tehetnénk...
- ... próbát???????
- Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé mind a száz tyúk!
- Versenyt? Futni? Veled? Ne röhögtesd ki magad...
- Azért csak fussunk neki. Korunk a versenyről szól - neked, mint manager szemléletű ifjúnak, Mi kifogásod a megmérettetés Ellen?
A fiatal kakas belátta: versenyeznie kell. Fel is álltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kárálására megkezdődött a verseny...
Szedte a lábát Az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva erejét a hajrára gondolva. Ám hirtelen éktelen dörrenés hallatszott, s a fiatal kakas véres tollcsomóként kenődött föl a kerítésre...
A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a gazda, miközben újratöltötte puskáját:
- Teringettét! Már a harmadik kakast veszem, és ez ez sem a tyúkokat szereti...
A baromfiudvar gazdája - aki már maga is benne járt a korban - átérezvén öreg kakasa helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani.
El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki - mintegy bemutatkozásképpen - imígyen szólt éltesebb társához:
- No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot!
Az öreg - félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól - kompromisszumkészen állt a kérdéshez...
- Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten is. Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi!
- Hogy gondolhatsz ilyet, urambátyám! - replikázott a fiatal kakas - Csak nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többször százhúsz órás tanfolyamaimmal, több felsőfokú nyelvvizsgámmal, manager szemléletemmel belemegyek egy ilyen alantas alkuba? Enyém mind a száz, és kész!
- Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem haszontalanul öreg napjaimat...
- Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, égő-vörös tarajomnak, érces hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak - már megbocsáss - a te korodban nyomomba se érhetsz.
- Azért egy próbát tehetnénk...
- ... próbát???????
- Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé mind a száz tyúk!
- Versenyt? Futni? Veled? Ne röhögtesd ki magad...
- Azért csak fussunk neki. Korunk a versenyről szól - neked, mint manager szemléletű ifjúnak, Mi kifogásod a megmérettetés Ellen?
A fiatal kakas belátta: versenyeznie kell. Fel is álltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kárálására megkezdődött a verseny...
Szedte a lábát Az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva erejét a hajrára gondolva. Ám hirtelen éktelen dörrenés hallatszott, s a fiatal kakas véres tollcsomóként kenődött föl a kerítésre...
A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a gazda, miközben újratöltötte puskáját:
- Teringettét! Már a harmadik kakast veszem, és ez ez sem a tyúkokat szereti...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése