A természeti katasztrófák

Egy földrengésből, egy áradásból, egy tornádóból vagy egy erdőtűzből következtethetünk a mögöttük meghúzódó világméret társadalmi problémákra is.

A Levegő elem például a gondolkodás, könnyedség és mozgékonyság szimbóluma, a szélviharok pedig az égi jelei annak, hogy gondolkodásunk túlzottan begyepesedett", nézeteink elavultak, szemléletmódunk frissítésre szorul. Olykor egy falu vagy kisváros életében az el ítéletek, a haladás lelassulása és a mindennemű változástól való tartózkodás olyan szélsőséges méreteket ölthet, hogy a természeti erőknek kell meghozniuk a pezsgést, lüktetést, elevenséget. Maradiság ellen szélvihar!
Ilyenkor semmi nem maradhat többé a régiben, minden korábbi megkérdőjeleződik. Az élet mozgásba lendül, az addig vaskalapos emberek összefognak, átélik az összetartozás élményét, és feléled kreatív energiájuk. Ismétlődő példa erre az, ami az Egyesült Államok középső részén zajlik évről évre. A keleti és nyugati part elevenségével ellentétben ez a terület a maradandóság és stabilitás megtestesítője. A szimbolikus gondolkodás segítségével megfejthető, miként kellene változnia a helyiek mentalitásának ahhoz, hogy ne hurrikánok és tornádók segítségével" kelljen megélniük a Levegő elem dinamikáját. Újabban Magyarországon is komoly szélviharok szemtanúi lehetünk. Ezek azt is jelezhetik, hogy gondolkodásmódunk gyökeres és viharos gyorsaságú átalakítására van szükség.

Földrengés és gazdagság
Az anyagi javak felhalmozása a természet rendjével, a fejlődéssel ellentétes folyamat. A legtöbb anyag méreggé válik számunkra, ha túlságosan nagy mennyiségben kerül be a szervezetünkbe. Ha egyszerre sokat eszünk, gyomorrontást kapunk, és látványos szenvedés közepette ébredhetünk rá, milyen feleslegesen görcsölünk a túlzásért, és milyen rosszul járunk, ha többet fogyasztunk, gyűjtünk be a valódi szükségletünknél. Ha életünket nem az ősbizalom érzésével éljük, vagyis azzal a tudattal, hogy mindent megkapunk a maga idejében, veszítünk erőnkből, amikor minden figyelmünk az anyag világa felé fordul, tulajdonképpen a fizikai élet kínálta lehetőségekhez mint pótcselekvésekhez menekülünk. Ám az új cipőbe olyan lábakat dugunk, amelyek nem akarnak valódi lépéseket tenni. Az új autóval is a régi irányba indulunk, amelyről már kiderült, hogy nem a valódi célunk felé vezet. Az új ház négy fala is azzal zár össze, akivel nem tudunk megújulni. Az egzotikus társasutazásra pedig egy látszólag vidám, de belül szomorú ember fizet be, aki szeretné elfelejteni, amit otthonról hozott.
A transzcendens tanítások szerint ha olyan fizikai előnyökhöz szeretnénk jutni, amelyeket lelkileg nem szolgáltunk meg, fájdalmas kártérítést kell fizetnünk: ellopják, kigyullad vagy balesetet szenvedünk miatta. A földrengés arra figyelmeztet, hogy a szellemvilág megelégelte, hogy az emberek a lelki fejlődés helyett az anyagi javak felé fordultak. Úgy tűnik, a Föld nem tűri tovább mérhetetlen kizsigerelését. Kaliforniában a világ leggazdagabb és leghíresebb emberei élnek, s talán nem véletlen, hogy a földrengések is itt a leggyakoribbak. Ezzel mindenki tisztában van, aki oda költözik, mégsem tudnak ellenállni az ottani csillogás-villogásnak.

A földrengés célja, hogy az emberek megtapasztalják, milyen az, amikor önmagunkért szeretnek vagy nem szeretnek minket, s nem az számít, kinek mije van. Még a leggyengébb földmozgás esetén is egy tipikus jelenségről mindig beszámolnak: a csillárok himbálózásáról. A mennyezet a szellemvilág, a lámpa pedig az isteni fény szimbóluma.

Kiönt a víz, kevés a szeretet
A Víz elem az érzelmek, a szeretet jelképe. A drámai mértékben olvadó jégsapkák, a kiöntött
folyók, az özönvízszerű esőzések jelzik, hogy életünkben az érzelmeinket kellene végre előtérbe helyezni. Akik víz közelében élnek, azzal a feladattal születtek, hogy szeretetük és érzelmeik kimutatását gyakorolják. Azok az időszakok, amikor napokon át ömlik az eső, a szeretet megnyilvánulásainak elakadására figyelmeztet jelek.

Az otthonunkban állandóan csöpögő csap is érzelmi diszharmóniánkra utal. Ha a konyhában teszi ezt, akkor az odafigyelésben, az anyáskodó törődésben szenved hiányt a család. Ha a fürdőszobában, akkor a szerelmi-szexuális odafordulás testi vagy lelki oldalán tapasztalhatunk hiányosságokat. A mellékhelyiség vízzel kapcsolatos problémái pedig olyan érzelmi blokkra utalnak, amelyen túl kellene lépnünk. Az elemi katasztrófák szintjén az árvíz az érzelmek felszínre hozatalának és kimutatásának hárítását, a szeretetnélküliséget fejezi ki. Környezetünk ilyenkor helyettünk nyitja meg a csatornáit, árasztja ki a szeretetet mindenre és mindenkire. A körülöttünk élők ilyenkor összefognak, és közösen segítenek megfékezni az árvizet. 1997-ben a század legnagyobb özönvizeit éltük át, ami arra figyelmeztetett, hogy már nem vagyunk képesek elég szeretetet adni.

Világégés és önpusztítás
A Tűz elem az isteni gondviselés, de egyben a büntetés jele is. Ennek az energiának teremtő ereje azonban manapság egyre ritkábban kerül felszínre. A technikai fejlődés azt hozta magával, hogy megkíméljük magunkat a nagy energia befektetést igénylő tevékenységektől. Fölhalmozott és le nem vezetett energiáink két úton nyilvánulhatnak meg: vagy a szenvedélyben, mint a düh, az agresszió, a szexuális felfokozottság; vagy a befelé lángoló önpusztításban, mint amilyen az önmarcangolás, a gyulladásos megbetegedések és az allergia.

Aki különösen fél a tűztől, és nem mer gyertyát gyújtani, az valójában attól retteg, hogy napvilágra kerülnek ellenséges érzései. Egy erdőtűz vagy lakástűz belső vívódásunkat jelzi. Ha a karácsonyfa is lángra lobban, az végképp lerántja a leplet az egymás iránt érzett elfojtott agressziónkról. A háborúk, robbanások, terrorcselekmények mind annak látványos jelei, hogy a Tűz elem kibillent egyensúlyából. Amikor a tüzet vízzel oltjuk, szimbolikus formában azt is kifejezzük, hogy csak a szeretet lehet a megoldás konfliktusaink rendezésére. S azt is könny ez alapján megértenünk, hogy miért a világégés" kifejezéssel jellemezhetők leginkább a Föld huszonegyedik századi eseményei.