Szombaton lementem Szentbékkállára. Ha tehetem, nem az autópályán megyek, az olyan gépies. Inkább kis falvakon keresztül szoktam haladni: Bicske, Székesfehérvár, Várpalota, Veszprém... Sokkal hangulatosabb a táj, kanyargós, fák között, és rajtam kívül alig volt más kocsi.
Veszprémnél úgy gondoltam, nem Nagyvázsony, hanem Almádi irányába indulok tovább, legalább látok valamit a Balatonból is.
Na, ezt nem kellett volna. Elképesztő dugóba kerültem. A pokoli hőségben, álltunk, araszoltunk és megint álltunk. Ráadásul megszámlálhatatlan mennyiségű motor bűzölgött mellettünk. 
Ekkor jöttem rá, hogy a Harley - Davidson találkozóba csöppentem. Elfogadom a jelenséget, csak nem értem. Komolynak tűnő "férfiak" versengenek, kinek van pöpecebb járgánya. Annyira szánalmas látvány volt.
Még kevésbé értettem azokat a felnőtteket, akik a pici és kicsi gyerekeikkel a mérhetetlen füstben és gőzben ültek az út mentén és bambultak a motorosokra. Az én szemem is csípte, a torkom kaparta a füst, inkább felhúztam az ablakokat és ment a légkondi. Ráadásul mindezt a déli UVB riadó idején! Az, hogy a saját egészségüket kockáztatják, az ő dolguk, de a gyerekük egészségéért felelősek!Képzeljétek mi volt, ha Almáditól Zánkáig 2 óra volt az út!!!
Másnap hazafelé messze elkerültem a tó partját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése