Elhagyva a várost sem vidámabb a helyzet. Volt köd, jég, dara, hó, minden téli "ajándék".
Ez a ház nagyon megtetszett. El tudom képzelni, hogy kicsit felújítva milyen lakályos lehetne!
Ez vicces volt. Parajd. Egy hölgy kiszállt a vonatból, komótosan lehajtotta mindkét sorompót, áthajtott a 2 szerelvényből álló üres, meglehetősen lerobbant vonat, majd visszahajtotta a sorompókat és visszaszállt a vonatra.
Köd ide, köd oda, azért a táj és a színek szépek...
Aztán egy pillanat alatt ragyogó napfény ölelte a Bucin tetejét. A felhők felett mindig kék az ég. Ez így van. A repülések alkalmával is megtapasztalható ez az igazság.
Ha elég "magasan" vagyunk, derűs a helyzet, és "tisztán" lehet látni. Csak sokszor süllyedünk vissza a "ködös" helyzetekbe. :-)
Azért a napsütés ne tévesszen meg senkit. A patak egy része is be van fagyva.
Lassan kezdődik a síszezon, és pezsegni fog itt az élet....
Ahogy túljutottam a tetőn, ereszkedtem vissza a ködbe. De a napsugarak emléke még a lelkemben élt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése