2013-09-23

A Dan Millman estéről


Tibinek hála, négyen eljutottunk a rendezvényre. Remek volt a társaság, jó volt a hangulat. Gyülekeztünk, már egy órával hamarabb be lehetett menni, mert érkezés sorrendjében lehetett helyet foglalni. Az világos, hogy könyveket lehetett venni az előtérben, de hogy a Swarovski ékszerek mit kerestek ott, azt nem értem. Sebaj. Szép látvány volt. És olcsóbb, mint a perec, mellette.
Leültünk és vártunk, beszélgettünk.
 

A meglepetés vendég Rakonczay Gábor volt. Nekem tényleg meglepetés, mert az érdeklődési körömön kívül esik minden ilyen teljesítmény. Most legalább egy órán át figyelhettem őt.
Megértem az első utat: megtette az akkori párjával, bebizonyította magának és a világnak, hogy megvalósítható az álom.
Talán még a második is felfogható: átevezni az óceánon egyedül. Kérte a spirituális élményt, meg is kapta. Majdnem ott maradt. De megmenekült. Ez érdekes helyzetnek bizonyult. Ismét például szolgálhat mások számára.
De nem értem a többit. Nem értem, hogy miért van többet a vízen mint szárazon? Minek az újabb és újabb ismétlés? Megakadt a lemez? Mást kéne már csinálni! Nem lesz ennek jó vége! Innen már nem példa, nem fejlődés, hanem megakadás. Ébresztő!
 

Aztán jött Millman. Sajnos a legtöbben csak a Békés harcot ismerik. Pedig az Elveszett évek, a Rendkívüli pillanatok, az Erre születtél is remek könyvei. Ezért is jöttem el.
Remek formában van, ez a szakmája: tornász. 67 évesen még kézenállt egy széken. :-)
Aztán felállította a csapatot és légzőgyakorlatot végeztetett velünk. Jogos volt, mert már 2 órája ültünk egy helyben.  De csak épp egy parányit. Összenéztünk Rékával: Jeru Kabbal jutott eszünkbe. Milyen zseniális meditációja van erre.
Mesélt, beszélt... aztán jött a mutatvány: elkezdett 20 tárgyat felsorolni. Azt kérdezte, van olyan a teremben, aki fel tudja majd sorolni a végén, sőt visszafelé is, sőt ha mond egy tárgyat, akkor az előtte és utána következőt is. Senki sem jelentkezett. Azonnal tudtam, hogy a memóriafogast alkalmazza. Az asztalon a nyuszi telefonál.... 1990-ben tanultuk az agykontroll keretében. Mai napig sokszor használom a módszert. Persze a végén kórusban sorolta mindenki. :-)
Igazat szólva vártam azt a gondolatot, amiért idejöttem. Egy mondat is elég, ami új nekem. De nem volt.
Ez persze nem az Ő hibája. Aki nem ismeri annyira a műveit, biztos nagyon sokat kapott.
A végén fel kellett megint állni és árnyékbokszolni. ?????????????
Lelkemre, megpróbáltam felemelni a kezem és csinálni, de fájt a pozíció is. Számomra nem komfortos sem mást, sem önmagam a tükör előtt ököllel megütni. Nem is csináltam aztán. Mikor begyakoroltatta, jött mindez zenére. Kár volt érte. Nekem rendkívül rossz zárás ez. Sajnálom.
Sajnálom, hogy nem érzi, milyen energiákat szabadít ki ilyenkor. Attól, hogy a fizikai kezünk nem ért egymáshoz, az energiatestjeink igen. Mindig meglep, hogy vannak emberek, akik ezt nem látják, nem érzik?
Persze nincs semmi baj. Ha minden szavával azonosulni tudnék, akkor engem is Dan Millmannak hívnának, vagy őt Krasznai Magdinak. Nincs két egyforma szemszög, nincs két egyforma út. Én viszont nem tudok kézenállni a széken. Máshol sem. :-)
Továbbra is boldogan ajánlom a könyveit mindenkinek! Érdemes elolvasni őket.
 

 
Néhány idézet:
 
"A világ egy iskola, és az élet az egyetlen tanító. Számtalan tapasztalatot kínál, és ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. De a tapasztalatban el van rejtve a lecke.
 
Amikor ülsz, ülj; amikor állsz, állj; bármit csinálsz, ne inogj!
 
Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szüksége a szeretetre.
 
Az élet pillanatok sorozata. Az élet minden pillanatában az élet minősége forog kockán. A pillanat minősége nem attól függ, amit kapunk tőle, hanem amit adunk.
 
Mi, emberek, tudod, olyanok vagyunk, mint a dióhéj: ha nem a megfelelő időben akarod erőszakkal felnyitni, olyankor ez majdnem lehetetlen, de amikor már megérett, csak jó helyen kell meglegyintened és könnyen kinyílik.
 
Van ideje a cselekvésnek, és van ideje a mozdulatlanságnak is. Néha a legnagyobb bátorságot, türelmet és bölcsességet akkor tanúsítod, ha nyugton maradsz - még akkor is, ha a kényszerítő vágyak és késztetések cselekvésre ösztönöznek.
 
Az Elvárás Törvénye arra tanít bennünket, hogy amire összpontosítunk, az növekszik. A problémák elleni küzdelem csak erősíti őket, mert energiát ad nekik. Tehát a megoldásra kell a figyelmünket irányítani, nem a problémára.
 
A tanároknak és a könyveknek is megvan a maguk értéke, és az iránymutatás, valamint az inspiráció különböző formában juthat életedbe. De soha ne feledd, hogy a kincs már benned van - mások nem adhatnak neked semmit, amid ne lenne már meg amúgy is. Ők csak a kulcsot adhatják neked, a saját belső gazdagságodhoz. 
 
Ha többet kapsz, mint adsz, akkor a kiegyensúlyozatlanság megszüli benned a viszonzás vágyát, hogy kiteljesítsd vele a kapcsolat körforgását. Ha többet adsz, mint kapsz, kimerültnek érzed magad, s végül nem marad semmi, amit adhatnál. 
 
Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.
 
Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül - vagy soha nem leszel az."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése