Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. február 29., péntek

Paramahansza Jogananda



A teremtés egyszerre fény és árnyék, mindegyik szükséges a képek létrejöttéhez. A májá világában a rossz és a jó folyton váltja egymást. Ha az öröm állandó volna itt a földön, vágynánk-e újabbra? A fájdalom jó emlékeztető. A kiutat a bölcsesség mutatja meg. A halál csupán látszólagos tragédia. Akik összeborzadnak láttára, olyanok, mint a tudatlan színész, aki szörnyethal félelmében a színpadon, holott csak vaktölténnyel lőnek rá.

A fájdalom és a testi jóérzés mulandó jelenség. Fogadjátok hidegvérrel a dolgok kettősségét, s közben emelkedjetek felül rajtuk. A képzelet az az ajtó, amelyen keresztül a betegség vagy a gyógyulás belép. Ne higgyetek a betegség valóságában akkor sem, ha gyengélkedtek, s a hívatlan látogató továbbáll. A testi működés mögött finom spirituális szerkezet rejlik.

Csupán az értheti meg az örök igazságokat, aki kiszabadítja magát az előítéletek béklyójából. Az emberi elme tisztánlátását évezredek hordaléka, számtalan visszataszító világi csábítás homályosítja el. A csatatér öldöklő zsivaja semmi ahhoz képest, amikor először kerülünk szembe belső ellenségeinkkel. Nem hús-vér ellenségek ezek, akiket legyőzhet a túlerő. A tudatlanság és a lustaság katonái mindenütt jelen vannak, sohasem nyugszanak, s gyilkos fegyvereikkel terítenek le minket, akár álmunkban is. Ostoba az, aki eszményeit feladva, aláveti magát a hétköznapi ember sorsának.