Csillagfény

Az imént kérdezted
Vagy van annak már pár éve
Alkonyában felragyoghat-e
A be nem teljesült szerelem csillagfénye
Igen volt a hittel álmodott válaszom
Az Üstökösből lett, - hol most állunk- sírhalom
Veled volt, van és örökkön Veled lesz
El sosem engedte, titkon óvott drága kezed
Ne sírjon fájó lelked csillagcseppeket
Ne szomorítsd Őt, mert földi keze
Most már nem törölheti könnyedet
Sokan vannak, kiknek földi együttlét hosszan engedett
Kevesen, kik szeretetben élik meg e kegyelmeket
Sose kérdezd, miért vágyott már a másik síkra
Van, hogy az ember a fájdalmakat az örömnél jobban bírja
Földi síkon tehetünk egymásért sokat vagy keveset
De oda föntről segíthetjük tisztán a ránk bízott lelkeket
Köszönd, mit néked egész léte sóvárogva adott
Õ is boldog, hogy elfogadtad, amit csak adhatott
Búcsúzz és engedd el, hogy most útjára mehessen
Búcsúzz, hogy ezután igazán csak Veled lehessen
Mosolyogj, hogy szemed csillagfénye bizton vezesse
Mosolyogj, hisz életében is a mosolyodat kereste