Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. augusztus 29., hétfő

Gyopárosfürdő


Szombaton bár éjfél után feküdtem le, de 2-kor keltem, mert 4-kor már átült hozzám Kati és mentünk Gyopárosfürdőre, MOL rendezvényre. Már sok - sok éve dolgozunk a rendezvényeken, és ezért hálásak is vagyunk. Ezek a napok másféle élményeket adnak, mint a szokásos otthoni praxis. Rendkívül feszített a tempó, reggeltől estig fél óránként váltják egymást az érdeklődők. Tehát egy nap alatt sok emberrel dolgozunk, nem úgy, mint általában. Viszont ezalatt a 30 perc alatt kell segítséget nyújtani. 
Korán leértünk, szerencsére remek volt az út. Nem volt köd, nagy forgalom, stb. Jót beszélgettünk közben. Ezek a hatalmas, gyönyörű virágok köszöntöttek minket.


Ez a sátor volt a munkahelyünk. Szerencsére Katival remek összeszokott páros vagyunk. Ő jobban bírja a meleget, ezért a naposabb oldalt választotta. Én viszont a szelet imádom, ezért a sátor sarkát kioldottam, hogy ne fulladjak meg a melegben. Mindketten jól jártunk.


Ez volt a "kilátás" egész nap. Persze ez nem gond, hiszen a velem szemben ülőre kellett koncentrálnom. Ment is. :-)


Ami sokkal zavaróbb volt, ez a szín. Tiszteltetem azt a ...? nevezzük tervezőnek az illetőt, aki a sátor tetejét ilyen színre álmodta. Ha fehér lett volna, jobban visszaverte volna a meleget. De egy sátor eleve pokoli meleg, meg még ez a vörös-narancs szín, pár óra után robbanni tudtam volna. Erősen dolgozni kellett magamon, hogy kompenzáljam. Nesze neked színekkel történő gyógyítás. Szerencsére a vendégek csak fél órát voltak bent, de néha még ők is megjegyezték, hogy zavaró. És hogy bírjuk ki ezt?


Katival jót nevettünk a mosdóban is. Annyira szűk a strandon egy - egy WC fülke, hogy nem lehet mozogni benne. Megállapítottuk, hogy biztosan férfi tervezte, mint általában.
Azért én ezeket a tervezőket 1-2 évre bezárnám a műveikbe, hogy élvezhessék az alkotásukat. Mint ahogy annak az orvosnak is kötelezően betennék a háztartásába egy beteget, aki felírja a Xanaxot. Nézze végig, mit okoz vele!


Remek hangulatunk volt, élveztük a napot. (Itt még a munka előtt vagyok.) Mert beültünk, és aztán nem volt megállás. Rövid ebédre még futotta (Bár akkor is jött valaki, hogy nem ülhetne be? ???? Miközben eszem????), de uzsonnára, vagy egyéb technikai szünetre :-) már nem. Estig fel sem álltunk.
Levezetésként jött 200 km vezetés haza. De mi mindig boldogan jövünk el, a jól végzett, sikeres munka érzésével.
Hála és köszönet Mindenkinek, akinek köszönhető ez az érzés, élmény! Adja az Ég, hogy még sokáig így legyen!
Most szombaton Százhalombattán leszünk, és a következő hétvégén pedig Zalaegerszegen. Örömmel készülünk rá.
(Ami nem érthető: miért 60 nap múlva utalnak? Régebben helyben fizettek, aztán 30 nap múlva, most már 60 nap. Ezt hogy magyarázzam el a banknak? Ők nem várnak. Ráadásul a benzin árát addig be kell fektetni. Arról nem is beszélve, hogy hány éve dolgozunk ugyanazon az áron. Közben a törlesztő részletek a duplájánál is többek. :-( Ez van.)
A sikeres munka öröme igyekszik feledtetni ezeket a keserű részleteket.