Buddha ereklyék Taron

Bizonyos okok miatt csak az utolsó pillanatban dőlt el,

hogy le tudok menni Tarra.

Réka és Erika velem tartottak.

Nem a megszokott látvány fogadott.

Rengeteg autó állt a parkolóban, sőt még a füvön is.

Ezt a nyüzsi nem az én világom.

Természetesen mások is szerettek volna feltöltődni az ereklyék rezgéseivel.

Ebben a sátorban is lehetett vásárolni.

Sorszámot kaptunk, és még volt időnk,

ezért előbb a felajánlás mécseseket akartuk meggyújtani.

Ilyen még sosem volt,

de a tömegre való tekintettel nem engedték meg.

Félő volt, hogy ha túl sok mécses ég, belobban az egész.

Értem én, de ha már egy hölgy egész nap ott vigyázta a kis épületet,

praktikusabb lett volna a szokásos mennyiséget engedni,

és csak a többit letiltani.



Elindultunk hát a Tara templomhoz,

mivel állítólag az oldalánál lehet most mécsest gyújtani.

A szerető gondoskodás jeleként

egy praktikusan kék színű ponyva védte a várakozókat az erős napsugaraktól.

Ebben a sátorban filmeket vetítettek az érdeklődőknek.

Az egész hatalmas remek szervezés

egyetlen tévedése a mécses kérdése volt.

A legszelesebb helyre tettek le téglákat.

Megpróbáltunk néhányat belőlük felállítani,

de reménytelen vállalkozás volt.

Az épület másik, szélcsendes oldalán ez remekül működött volna.

Viszonylag türelmesen várakoztunk,

drága ismerősökkel találkoztam,

jókat beszélgettünk.

Végre bejutottunk.

A templom beszentelésén nem tudtam itt lenni,

most jártam itt először, mióta elkészült.

A meleg színek különös, finom hangulatot árasztanak.



Itt egy hatalmas Zöld Tara tangka.

Az oltáron lévő Zöld Tara szobortól elakad az ember lélegzete!

Egy parányi Zöld Tara szobrot én is vettem.

Képtelen voltam ellenállni.

Az ereklyék különösen magas rezgésével van feltöltve.



Az ereklyék!

Már 2 éve láttam őket, és élveztem a hatásukat. :-)

Ott annyira megtetszett a Nektárfürdő - felajánlás,

hogy 2 nap múlva otthon készítettem egy sajátot.

Mi kicsit félreültünk töltekezni és átgondolni dolgokat.

Az embereknek tetszett,

hogy megfoghatták a hangszereket és meg is szólaltathatták őket,

ez a zene felajánlás.

Itt szent mantrát lehetett átírni arany tollal.

Az első sort én írtam át,

a másodikat Tibor nevében,

közös projektunk, a Lavylites sikerének érdekében.

Miután kijöttünk a templomból,

immár feltöltekezve magas energiákkal,

megettük a magunkkal hozott élelmet.

Folyamatosan érkeztek és távoztak régi, kedves ismerősök és barátok.

Jól telt az idő,

tényleg remek dolog volt lejönni.

Sajnos a végén még mindig nem tudtuk a mécseseket meggyújtani.

Szívből ajánlom mindenkinek, hogy ha teheti,

nézze meg a következő kiállítást.

2011. szeptember 27-28-án lesz Szabadkígyóson.