Egy drága házaspár megkért, hogy hozzak egy vödör áfonyát nekik. Nem ügy, persze.
Aztán kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű. Domokos felé sok helyen lehetett venni, sőt még Marosvásárhelyen is volt a piacon, de ott drágább. Viszont ha már megveszem, akkor elkezd megromlani a melegben. Székelyudvarhelyen még napokig állna...
Hazafelé viszont korán indulok, és nem a Bucin felé megyek. Tehát, lehet, hogy egyáltalán nem találok útmenti árust. De áfonya a hegyen van.
Figyelmeztettek, hogy vigyázzak is, mert becsaphatják az embert. Egyre jobban éreztem magam. :-)
Eljött a hazaindulás. Már 45 perce jöttem le a hegyről, mikor eszembe ötlött, hogy Istenem, az áfonya! Nekem vinnem kell haza! Kérek szépen áfonyát! És a következő kanyar után ott álltak az út mellett!!!!!!!!!!
Szédítő volt, hogy abban a pillanatban megkaptam, amint kértem!!!
Hálát adtam az Égieknek a villámgyors segítségért. Amúgy 10 milliószoros nap volt. :-)
Itt egyébként cukrot és alkoholt öntenek rá, majd állni hagyják. Remek hatása van például a szemre. :-)
Még egy érdekesség áfonya ügyben:
Hazafelé felhívtam Tamást, hogy holnap feljöhet Pestre a gyümölcsért. Kiderült, hogy "véletlenül" épp erre járnak, és már most el tudják vinni. Ez jó, mert nem kell felcipelnem a negyedik emeletre. :-)
Mire a ház elé értem, már itt vártak rám.
Sőt, voltak olyan drágák, hogy segítettek felcipelni a sok motyómat, nem kellett háromszor fordulnom a 4 emeleten. Hála és köszönet érte!
Ilyen az, mikor minden sínen van, gördülékenyek a dolgok, minden összeáll "magától".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése