Dalai Láma: Szekuláris etika 3. rész

AZ ETIKA FONTOSABB,

MINT A VALLÁS

Franz Alt:

         Őszentsége, szeretett Barát: a párizsi terrormerénylet után 2015. január elején, ön egy vallási vezető számára provokatív mondatot mondott: „Vannak olyan napok, amikor azt gondolom, jobb lenne, ha nem lennének vallások!” Ön egyre szkeptikusabbá válónak látszik a vallásokkal szemben, mert azok erőszakot, fanatizmust és intoleranciát is eredményeznek. Mire gondolt az éppen idézett mondattal?

Dalai Láma:

         A vallások ismerete és a vallási gyakorlatok természetesen segítettek a múltban és jelenleg is, de a modern időkben ez nem elegendő, ahogy az a sok példa által a világban világosabbá válik. Ez érvényes minden vallásra, magától értetődően a kereszténységre és a buddhizmusra is. A vallások nevében háborúkat folytattak és folytatnak, sőt „szent háborúkat”. Évezredek óta alkalmaznak erőszakot a vallások nevében. A vallások gyakran voltak intoleránsak és azok ma is. Ezért mondom, hogy a XXI. században nekünk egy minden valláson túli etikára van szükségünk. Ezért én olyan szekuláris etikáról beszélek, mely az ateisták milliárdjai és az egyre növekvő számú agnosztikusok számára is segítséget ad és használható. A vallásnál fontosabb az elemi emberi spiritualitásunk. Ez egy belénk, emberekbe vetett hajlam szeretetre, jóságra és vonzódásra – függetlenül attól, melyik valláshoz tartozunk.

Franz Alt:

         Spiritualitás divat-kifejezés lett. Ön mi ért ezalatt?

Dalai Láma:

         A spiritualitás a legelemibb valamennyi bennünk lévő emberi ősforrás közül. Ha elhatározzuk, hogy a belső értékeket - melyeket mindenki másnál értékelünk – fejlesztjük, akkor kezdünk el spirituálisan élni.  Egy etikus alapot kell teremtenünk és a belső értékeinket fejleszteni kell úgy, hogy az a tudományos korszakunknak megfeleljen, de ugyanakkor az emberi szellem mélyebb szükségleteit sem hanyagolja el. E teljességi szekuláris cselekvésmódhoz a vallások természetesen értékes hozzájárulást adhatnak.

         Meggyőződésem szerint az emberek ugyan ki tudnak jönni vallás nélkül, de nem tudnak kijönni belső értékek, és etika nélkül. Az etika és a vallás közti különbség hasonlít a víz és a tea közötti különbségre. Etika és belső értékek, melyek vallási kontextusra támaszkodnak, inkább olyanok, mint a tea. A tea, amelyet megiszunk, legnagyobb részt vízből áll, de további összetevőket is tartalmaz – tealevelet, fűszereket, esetleg egy kis cukrot és – Tibetben mindenképpen – egy csipet sót, és az azt tartalmasabbá, maradandóbbá és valami olyanná teszi, amit mi minden nap kívánunk. De attól függetlenül, hogy hogyan készítik el a teát: fő alkotóeleme mindig a víz. Tea nélkül tudunk élni, de víz nélkül nem. Pontosan így születünk meg vallás nélkül, de nem az együttérzés alapszükséglete nélkül – és nem víz utáni alapszükséglet nélkül.

Franz Alt:

         Hogy jött erre a gondolatra, hogy a mai korunkban a spirituálisra nagyobb szükségünk van, mint a klasszikus vallásokra?

Dalai Láma:

         Én 56 év óta élek Indiában, számkivetésben. Ott egy élt szekuláris etikát és szekuláris társadalmat élek meg. Mahatma Gandhi mélyen vallásos, de szekuláris szellem is volt. A mindennapi ima időszakaiban minden vallás szövegeiből és bölcsességéből adtak elő és énekeltek. Gandhi „Jézus és a hegyi-beszéd” pacifizmusának nagy barátja volt. Ő példaképem, mert szinte megtestesítette a vallási toleranciát. Ennek a toleranciának ősi indiai gyökerei vannak. Hinduk, muszlimok, keresztények, szikek, de jainisták, buddhisták, zoroaszter hívők, zsidók, agnosztikusok és ateisták élnek – kevés kivételtől eltekintve – békésen együtt. Indiában etnikai és vallási kisebbségek és nyelvek százai léteznek. A hazám Tibet. De bizonyos értelemben a szekuláris India fia is vagyok.

         Hindu templomot, muszlim minaretet, keresztény templomot és buddhista szentélyeket talál egymás mellett. Tudom, hogy újra meg újra komoly helyi erőszak előfordul. De hiba lenne ezt általánosítani. Az indiai társadalom összességében békés és harmonikus. Minden hit irányzat ápolja az erőszakmentesség régi indiai elvét, az ahimsa-t, amellyel Gandhi politikailag is olyan sikeres volt. Ez volt a békés együttélés alapja. Ez a gyakorlatban megvalósított szekuláris etika, túl minden valláson. Ezt kellene a mai világnak példaképévé tenni!

         Gyakran érzem magam e régi indiai Gondolkozásmód modern képviselőjének. Az szekularizmus ilyen értelmezése minden ember, minden vallás, minden kultúra és bölcsesség tan és minden társadalom számára nagy haszonnal lehetne.

         A sok interjú is, melyeket mi ketten évtizedek óta folytatunk, arra szolgál, hogy segítse a mélyebb emberi értékek megértését és a szekuláris etikát. Ezáltal az emberek jobb és tudatosabb emberré válhatnak. A közös utunk így szól: Több figyelem az élettel szemben, az állatokkal és a növényekkel szemben is. Az Ön utolsó TV adásában a globális környezeti pusztításról beszélgettünk, és én azt mondtam, hogy néha az a benyomásom, hogy a Földnek jobb lenne, ha nem lennének emberek.

Franz Alt:

         Naponta 150 állat- és növényfajt irtunk ki, a sivatagokat 50.000 hektárral megnöveljük, 150 millió tonna üvegházhatású gázt fújunk a levegőbe. Gyakorlatilag egy harmadik világháborút folytatunk a természet ellen. A vallások nem tudták megállítani ezt a fejlődést. Globálisan nézve 2014. volt a legmelegebb év, mióta a klíma adatokat jegyzik. A Himalája - gleccserek és a pólusok jege olvad. Mit tud a szekuláris etika egy ilyen helyzetben hatni, és mik a szekuláris etika alapjai?

Dalai Láma:

         Figyelem, képzés, tisztelet, tolerancia, gondoskodás és erőszakmentesség. Az utolsó évszázadban nagy anyagi haladást értünk el. Egészében véve ez jó volt. De ezek az anyagi haladások azok, melyek az aktuális környezeti pusztításokhoz vezettek. Most, a XXI. században, minden síkon több belső értéket kell megtanulni, ápolni és alkalmazni. A korunk problémáira vetett reális pillantás, melyek közül néhányat most felsorolt, egyértelműen mutatják, hogy egy tartós és  univerzális megközelítési módot kell találjunk az etika kérdéseihez, a belső értékekhez – egy hozzáférést, mely végül hidat épít a kulturális, etnikai és vallási különbségek között. A globális felelősség elve kulcselem a szekuláris etikám koncepciójában. Önnek igaza van, fajunk túléléséről van szó. Számomra egy valóban tartós és univerzális út keresése egy szekuláris etika kifejlődésének alapja.

         Mind a teista és a nem-teista vallásoknak elsősorban az emberi szellem, tehát az ember spirituális jóléte a cél. Ehhez szükség van egy sértetlen környezetre, de értékekre is, mint jóság, békülékenység és őszinteség. Ezeknek eddig szinte kizárólag csak vallási alapjai voltak. Ezek gyakorlása minden vallási gyakorlat része volt. Egyre világosabban látom, hogy a spirituális jólétünk nem a vallástól függ, hanem a velünk született emberi természettől, a természetes vágyunkból ered a jóságra, együttérzésre és másokról való gondoskodásra. Függetlenül attól, hogy valamely valláshoz tartozunk-e, vagy sem, mindannyiunkban van egy elementáris és emberi etikus ősforrás. Ezt a közös etikus alapot kell ápolnunk, gondoznunk. Etika, nem vallás van az emberi természetbe rögzítve. Így tudunk a környezet megóvásán dolgozni. Az a gyakorlati vallásosság és gyakorlati etika. Az együttérzés az emberi együttélés alapja. Meggyőződésem, hogy az emberi fejlődés az együttműködésen, és nem a versenyen alapszik. Ez tudományosan bizonyított.        

         Most azt kell megtanulnunk, hogy az emberiség egyetlen család, és az ateisták és az egyre nagyobb számú agnosztikusok hozzá tartoznak. Mi valamennyien fizikailag, mentálisan és emocionálisan fivérek és nővérek vagyunk. De a fókuszunk még mindig túlságosan a különbségekre irányul, ahelyett, ami összeköt bennünket. Ugyanakkor valamennyien ugyanolyan módon születünk, ugyanolyan módon halunk meg. Kevés értelme van a nemzetre és vallásra vonatkozó büszkeséggel a temetőben kikötni!

         (Itt hosszan hallani a hangos és világszerte ismert, gurgulázó Dalai Láma nevetést!)

         Ha mind a 7 milliárd ember a következőkben azt szemlélné, ami őket egyesíti, és nem azt, ami elválasztja őket, akkor valamennyinek sokkal kevesebb lenne a stressze, és kevesebb a haragja. Meg kellene tanulnunk, hogy valamennyien barátok vagyunk. Számomra nem létezik ellenség, csak olyan emberek, akiket még nem ismertem meg eléggé. A fiataloknak ma sok lehetősége van egymást globálisan megismerni – és ezt a lehetőséget ki kellene használniuk, hogy egy jobb világon dolgozzanak. A nevelésben, a kiképzésben és képzésben az együttérzést és szeretetet eddig nagyon elhanyagolták. Ezt most meg tudjuk, és meg is kell változtassuk.

         Két nézőpont lehetséges az emberi természetre vonatkozóan. Az egyik szerint az ember a természetből eredően erőszakos, nincs tekintettel másra és agresszív. A másik úgy gondolja, hogy a természetből eredően hajlunk a jóság, a harmónia és a békés élet felé. E második nézet felel meg az enyémnek. Ezért nem tartom az etikát parancsolatok és tiltások összességének, melyeket követni kell, hanem egy természetes, belső indíttatásnak, mely boldogsághoz és elégedettséghez vezethet bennünket önmagunkkal és másokkal szemben. Engem személyesen hajt az egyszerű kívánság: hozzájárulni az emberiség és minden élőlény nagyobb javához.

         Etikai képzés kb. a 14. életévtől fontosabb, mint a vallás. A képzés megváltoztat mindent. Az emberek képesek tanulni. Ezt mutatja a berlini fal esete Németországban, amit és – felejthetetlen módon – megéltem, vagy az európai unió politikája a második világháború után. Valamikori háborús ellenfelek ma együtt építenek fel egy békés Európát. Ezért az EU megkapta a Béke Nobel díjat. Helyesen!

Folytatás következik. (KVM)